Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Almási Miklós: A mai magyar dráma haza színpadi recepciójának néhány problémája
mert súlyos és sikeres müvekkel lepi meg közönségét, hátránya viszont, hogy az esetleg többéves felkészülési periódus elriasztja az irót —ha egyáltalán hajlandó belemenni a dramaturgiai változásokba, ha végigcsinálta a színpadra kerülés kálváriáját. Ha a hosszú távra szóló művészi előnyöket tekintjük, ez utóbbi hasznára lesz mind a színháznak, mind az Írónak. Ma azonban a szinház és az iró közötti viszony meglazulásnak időszakában hosszan vitázhatunk a helyes módszeren. Ugy érzem, hogy a minőségért folytatott szinházi küzdelem, aminek ára esetleg a kevesebb magyar bemutató — jobban eltalálja a kor szellemét: a közönség annak hatására, hogy az élet egyéb területein is emelkednek a minőségi követelmények, Igényesebb lett és a szinház nem bújhat ki a művészi színvonal radikális emelésének kényszere alól. Ez azonban csak az én elképzelésem, és a kétféle módszer közötti vita továbbra is fennáll, s remélem, visszatérünk rá. Nehezen tudnék felelni arra a kérdésre, mitől vált sikerré az elmúlt két-három év néhány új magyar drámája. /Például Schwajda A szent család . Görgey Galopp a vérmezőn . Siklós Olga A legnagyobb magyar vagy Szörényi-Bródy István, a király cimü müve — hogy különböző műfajból különböző fajsúlyú darabokat idézzek./ Korábban azt hittük, hogy a jelenbeliség legfontosabb kritériuma az aktualitás, a közéletiség, s vannak, akik még a "jólmegcsináltság"-ot, a formai lekerekitettséget is ide szokták számítani. Az elmúlt években kiderült, hogy egy-egy siker több szinházi tényezőn is múlik, s nemcsak a szöveg aktualitásán. Schwajda A szent család jának esetében például Gobbi Hilda fergeteges és sokrétű játéka éppúgy alkotója a sikernek, mint a szinpadkép és a rendezés, amely kiválóan kibontakoztatta a játék atmoszféráját. Ebben az esetben színész és szerep ideális találkozásáról beszélhetünk. Ugyanezt a kiegyenlítettséget láthatjuk Görgey darabjának bemutatóján is, bár itt a téma, a hazai történelem egy kevéssé felderített szakasza, ennek Íróilag új látásmódja is vonzotta a közönséget. Ám a játék kényes egyensúlyát és elgondolkodtató mélyrétegeit itt is a szinészi munka kidolgozottsága,
