Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Heltai Gyöngyi: A Mester és Margarita
megyógyintézetben tengődő, félelemtől gyötört művészre utalnak, mivel Jesua kereszthalála a szinpadon /szemben a regény nyel/ közvetlenül az után a jelenet után következik, melyben a Mester az elmegyógyintézetben elmeséli életének a Pilátusról szóló regénnyel lezáruló történetét, letartóztatását, kisemmiződését, majd elmegyógyintézetbe menekülését. Ezt az azonositást támasztja alá, hogy a Mestert és Jesuát ugyanaz a színész játssza. A kezdő jelenet segítségével tehát a később kibomló cselekményszálat a néző egy XX. századi szenvedéstörténetként asszociálja — lényegében helyesen. De azt is igen fontos figyelembe venni /ahhoz, hogy az előadásnak ne csak publiciszti kai, hanem művészi hitele legyen/, hogy Pilátus és Jesua történetének feldolgozása esetünkben azonos a Mester zivataros sorsú regényével is, amely miatt örökre névtelenné kellett válnia. S akkor a szinpadon azt is érzékelnünk kellene — mivelhogy a bulgakovi műben erőteljesen benne van —, hogy ez a Pilátusnak, a hatalmat gyakorló politikusnak a dilemmáira, létmozgásokat elemző gyötrelmeire épített regény nem egyszerűen csak attól jelentős —, s igy irója, a Mester sem attól érdekes—, hogy "megpróbálta Jézus Krisztust becsempészni a szovjet sajtóba". Ez lehetne bátor gesztus, de nem művészi tett. S ennél a pontnál van a kaposvári előadás Achilles-sarka. A szinpadon ugyanis Pilátus és Jesua kapcsolata vészit "kétszeresen is regénybeli" összetettségéből, súlyából, bántóan történetté egyszerűsödik. Pilátus itt nem éli meg egy felépített, működő, irányitható társadalom és az ellene szegülő új, más princípium, a jóság közti választás dilemmáját, egyszerűen csak karrierjét félti — bár lelke mélyén sajnálkozva — elitéli Jesuát. Pilátus egy magát és hatalmát féltő "káderré" egyszerűsödik — és igy a moszkvai világ egy nem ábrázolt, csak elképzelhető vezetőjéhez hasonul—, aki a "gyávaság bűnébe esik" /akárcsak Lévi Máté/, s nem menti meg Jesuát. Az előadásban igy Jesuának is jelentéktelenebbé kell válnia. Ez a produkció egészét beárnyékoló hiba származhat egyszerűen abból, hogy az adaptáció készitői nem emelték be Pilátus —
