Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Kovács Léna: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor oroszdrámarendezései
lámpaernyőt... - teljesen mindegy. Mi történne vele, velem, velünk egy ilyen helyzetben? Mennyire vagyunk erősek saját magunkban, a saját hitünkben? Az isten tudja. Csupa közhely, amit mondok. Ezek a dolgok érdekelnek, az pedig, hogy ez a darab a folytatása vagy nem a folytatása a Turbinákn ak, nem annyira fontos. Nem születik belőle élet a szinpadon." ZSÁMBÉKI GÁBOR: "Nem tudom, hogy mivel lehetne összefoglalni, miért Is szereti az ember az orosz darabokat. Átfogóan ezt tudnám mondani, hogy ez orosz nyomorúság nagyon hasonlít a magyar nyomorúságra, csak éppen nincsenek magyar klasszikusaink, akik ezeket megírták volna. De hát nyilvánvalóan nemcsak erről van szó. ^ekem mindig úgy tünt, hogy van valami tisztán végiggondolt ezekben a darabokban. Nem szeretem az olyan müveket, amelyekben az irói módszer vagy irói gondolkodás megbicsaklik, hogy eleget tegyen valami külső szempontnak ls, ne csak a saját választott anyagának igazságát kövesse. Ez, a kérdésnek kíméletlenül őszinte végiggondolása volt számomra a legfontosabb az általam rendezett orosz daraboknál. Valóban úgy vagyok vele, hogy ha azt mondanák, rendezhetek a következő hónapban egy orosz klasszikus darabot, nagy boldogságot szereznének vele. Igen, ez a dolog lényege: ezekben a drámákban rejlik valami olyan becsületesebb, alapvetőbb, kevésbé művi, ami mindenhol megfogja és többnyire meg is rázza az embereket. Emellett közel áll hozzánk az önfeltárásra és önemésztésre való hajlamuk is. Végül is mindenütt kultusza van Csehovnak és Dosztojevszkijnek. S ami nekem személyesen a legfontosabb, hogy az ironikus látást az orosz Irodalom lényegi részének érzem." SZÉKELY GÁBOR: "Én azt hiszem, borzasztóan szerencsés helyzetben vagyunk. Az én gyermekkoromban a helytelen kultúrpolitika miatt az orosz és szovjet drámák közutálatnak örvendtek. Nekünk is jutott az a feladat, hogy ezt az általánossn rossz közhangulatot megváltoztassuk, hogy bebizonyítsuk: a valódi érték számunkra is az. Másrészt szerencsések vagyunk
