Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig
mozzanatok közé helyezett oldőpontok a művészi hatáskeltés lélektanilag nélkülözhetetlen eszközei nemcsak a regényben, hanem a zene műfajában és természetesen a színpadon is. Az én dramatizáclómba is bekerült hát, kifejezetten azzal a céllal, hogy Aljosa és a már eszelőssé váló Ivan utolsŐ találkozása után a "haldokló Iljusa" jelenet feszültségét még tudja pszichikai energiával követni a néző. Ezért a kettő közé iktattam a mulatságos piaci jelenetet. Egymást követé intenzív feszültségek ugyanis a befogadóban egy bizonyos mértéken túl nem fokozódnak, hanem kioldódnak, és a néző tehetetlenül elfáradva épp akkor hullik közönybe, amikor a legteljesebb érzelmi-érzéki azonosulást várnánk el tőle. Dramatizálásómat nem az Íróasztalnak szántam, tehát kezdettől fogva praktikus meggondolások és konkrét szinházl követelmények is befolyásoltak munkámban. A szinpadi változat készítésével egy időben, vele párhuzamosan már a díszletterven is dolgozni kezdtem. A regény nehéz leckét adott fel: ha csak a főcselekmény térigényeit vesszük figyelembe, akkor is több mint húsz különféle helyszín váltakozik a történetben, nem beszélve a napszakok, sőt az évszakok szintén el nem hanyagolható változatosságáról. A regény augusztusban kezdődik, és a gyilkosságig - eltekintve a múltbeli események emlékszerü visszajátszásáról - időbeli megszakitás nélkül tart. Dmitrij letartóztatása után azonban ez a folyamatosság megszakad, és két hónap időugrás következik. A cselekmény novemberben folytatódik, majd az Ítélethirdetés után ismét néhány hét múlik el, mig a regény utolsó epizódjai - "látogatás Dmitrijnól a börtönben" és "Iljusa temetése" - megtörténnek. Gyanitom, hogy az akcióknak ez az időbeli ós térbeli szétszórtsága is arra ösztönözte a dramatizál ókat, hogy lehetőleg kevés, technikailag könnyen kivitelezhető helyszínre koncentrálja a cselekményt. Ez pedig természetesen azzal a következménnyel járt, hogy le kellett mondanunk számos olyan epizód megjelenítéséről, amelyhez helyszínváltozásra lett volna szükség. Ez a követelmény csak egy esetben teljesíthető: ha realista