Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig
emlékszem -, hogy a műfajok között nem szabad különbséget tenni, és minden műfaj értékes lehet a mag8 módján, ha jó előadásban kerül szinre. Ezért próbáltam a szovjet dráma magyarországi múltjának ezt a vonulatát felemlíteni. És a mostani beosztásomnál, munkahelyemnél fogva kötelességemnek tartok még egy kiegészítést, ami rendkivül fontos. A gyermek- és ifjúsági szinházak műsora szintén kimaradt a bevezető előadásból. Tudom, hogy nem lehet teljességre törekedni egy ilyen előadásban, de nyomatékosan szeretném elmondani, hogy tapasztalatom szerint M a rsak és Svarc müvei nagyon jelentős mórtékben hozzájárulnak a fiatal nézők neveléséhez napjainkban is. És Katajev müvei, például a Távolban egy fehér vitorla , ami színházunk műsorán az elmúlt tiz évben kétszer is szerepelt: egyszer zenés formában, egyszer prózai változatban. Sorolhatnám A bűvös erdő t, a Hókirálynő t és a többit, amelyek szintén nagymértékben hozzájárulnak, hogy a gyerekek is megismerjék és megszeressék a szovjet drámairodalmat. Nagyon jól tudjuk, hogy a Szovjetunióban született meg a gyermekszinházi mozgalom, magamnak is volt szerencsém részt venni az emlékünnepségeken Leningrádban. Láttam, hogy milyen színvonalon dolgoznak a szovjet gyermek- és ifjúsági szinházak. Követendő példának tekintjük őket. Nem annyira módszereikben, hiszen egész szervezetük, helyzetük, indíttatásuk és múltjuk különbözik a miénktől - inkább t9rekvéseikben. Szeretnék több segitséget kérni abban a vonatkozásban, hogy a mai szovjet gyermek- és ifjúsági bemutatókról több tájékoztatást kapjunk, mint eddig. Köszönöm. KERÉNYI FERENC: Köszönjük mi is Orosz Györgynek, hogy megosztotta velünk sok értékes tapasztalatát. Most Kazimir Károlyé, a Thália Szinház művészeti vezetőjéé a szó.
