Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

sokat szül, betétszámokat, dalokat kell ezealatt bemutatni. A jelmezeknek nemcsak harmonikus képzőművészeti látványt kell nyújtaniuk a díszlettel együtt, hanem jellemezniük is kell a szerelőket. A gyereknek első látásra éreznie kell, ki szimpatikus és ki nem. Mindemellett a ruháknak korhűeknek is kell lenniük, hiszen a stilizált térben a jelmez a legfőbb kalauz. Mivel azonban a gyerekelőadások költségvetése nemigen enged meg gazdag kiállítást,a látványvilág csak kompromisszumokkal alakítható ki. Sok a teendő tehát a gyerekszínjátszás ügyének fellendítése körül: E teendők sürgetők, mivel e művészeti ág a harmonikus emberré formálás egyik legfontosabb eszköze, egyben a jövő színháznézőinek, értőinek formálója is. A jelenlegi előadások legtöbbje ízléskonzerváló, problémákat elmosó, a valósággal való szembenézést elodázó színháznak nevel közönséget. S ez aligha lehet a színházért, a felnövekvő nemzedékekért felelősséget érzők célja. Ahogy az elmúlt évek csekélyke változása érzékelteti: nem is az.