Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

helygyüjtemény. (Pl.: "A cirkusz nem magánélet, de a magánélet kész cirkusz!", "Az életben valamennyien bohócok vagyunk", "Az ember nem megy világgá, ha jól megy a dolga".) A rendezés is következetlen. Az első jelenetben hatalmas telefonkagylót hoznak be, amikor a szülők a rendőrséget hívják, de az eltúlzott méretű kellékek használata többé nem fordul elő. A darabban túlteng a szöveg, alig van szituáció, de még ezek sincsenek kitöltve játékkal. Az előadás jelentős részét kitöltő cirkuszi főpróba-betétben a színészek minden igyekezete ellenére sem születik profi mutatvány, így ez a rész köztes régióban mozog, sem nem cirkusz, sem nem színház. 24) A nagyobb nézőknek szólt A kincses sziget; a Stevenson-regény Asperján György készítette adaptációját Orosz György rendezte (1982/83). A darab méltán számíthatott nagy érdeklődésre: a kalandos játék, kincskeresés, kalózkodás, harc, szerelem motívumaiból szerkesztett történet középpontjában igazi gyerekhős áll, akivel azonnal azonosulhat a néző. Az előadás három, általános tanulságokkal bíró mozzanatára szeretnék utalni. Az egyik egy dramaturgiai-rendezőihatáselemzési kérdés. Az első rész vége felé óriási verekedés, harc zajlik, a jelenet jó western-paródiának is beillene. A harcból, ha nem is győztesen, de tisztes eredménynyel kerül ki az a csapat, amelynek drukkolhat a néző, ennek megfelelően magasra csapnak a kedélyek és az indulatok a nézőtéren is. Emberi számítás szerint ennek a jelenetnek kellene zárnia a felvonást. Ám ezt egy lírai, sőt melodramatikus párjelenet követi, a továbbiakra nézve fontos szöveges információkkal. Ezt a jelenetet a közönség az előzőek hatása alatt már nem figyeli, nem fogadja be, egyszerűen kiesik az előadásból, olyan, mintha nem is lenne. A másik megjegyzés a hangvételre vonatkozik. Úgy tűnik, a színészek alapvetően kétféle módon szólalnak meg: erőltetetten