Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

szó hagyományokat ötvözte, a commedia dell'arte és a bábszínház elemeivel. A fergeteges tempójú, bravúros mozgásvilágú produkcióban a tökéletesen kidolgozott, mégis improvizatívnak tűnő színészi megnyilvánulások mintegy idézőjelbe teszik a helyzeteket és a figurák cselekedeteit, mégsem idegenítik el sem a történetet, sem a szereplőket. A darabot két mesemotívumból állították össze, ennek megfelelően egy líraibb s egy groteszkebb színpadi fogalmazásmód kontrapunktál egymással. A színészek több szerepet játszanak, de a különböző kitűnő álarcok megszabta eltérő megjelenés- és megnyilvánulásmódok egy percre sem keverednek. Rendkívül tiszta, erőteljes, maradandó élményt nyújtó előadás ez. Budapesti Gyermekszínház - Arany János Színház A gyerekszínjátszás társadalmi presztízse hallatlanul alacsony, részben ez a magyarázata annak, hogy a vidéki színházakban gyakran másodrangú feladatnak tekintették, néhol még ma is annak tekintik, a gyerekelőadásokat, s hogy

a

Budapesti Gyermekszínház a magyar színházi élet perifériájára szorult. Ugyanakkor monopolhelyzeténél fogva ez a színház a magyar gyerekszínjátszás meghatározó tényezője. Ez az ellentmondás mindenekelőtt abból adódott, hogy a színház celés feladatmeghatározása, illetve helykijelölése a kezdet kezdetén átgondolatlan volt. Egy színház óhatatlanul beszűkül, ha kizárólag gyerekközönségnek játszik. Egy ilyen színháznak sem a színészekre, sem az írókra nincs elég vonzereje. (Ebben persze anyagi megfontolások is közrejátszanak, hiszen a gyerekelőadások utáni írói részesedés jóval alacsonyabb, mint más színházaknál, s a színészek dotációjában is vannak különbségek.) Ha más színházak munkarendjével öszszevetjük a Gyermekszínházét, kiderül, hogy amikor a többi színházbeli színész rádiózhat vagy tévézhet, ők éppen játszanak. Viszont az esti szabadidejükben - elvben - más szín-