Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

logtató, egyszerre mulatságos és félelmetes báb volt a legyőzendő Bagoly. A szereplők az előadást végigfutják, hol egymást kergetik, hol valakik elől szaladnak. A jelenetek közötti körbefutás nem elég erős színházi jel. a vándorlás érzékeltetésére, ezért a gyerekek jogosan úgy érzik, hogy a szereplők mindig ugyanoda érkeznek vissza, a darab egy helyen az előszínpadon - játszódik, ez a hely nem lényegül át semmilyen színpadi helyszínné, megmarad csupasz deszkastégnek. A felfokozott fizikai cselekvések közben nemigen van mód arra, hogy a színészek jellemezzék figuráikat, bár egyegy vonás kiemelésével határozott karaktert adnak a szerepeknek. Amálka természetes jelenlétével szemben erős kontrasztot képez a többiek stilizációra alapozott alakítása. A családi viszonyok és kapcsolatok nyomasztó élményei fogalmazódnak a kaposvári Pán Péterben, amelyet Pártos Géza rendezett. Az adaptáció nagy erénye az, hogy a főszereplő gyerekek mindennapi problémái úgy vetítődnek ki egy furcsa világba, egy még furcsább, magányos figura, Pán Péter köré, hogy nem a gondok sötét oldala jelenik meg, hanem en nek költészettel átszőtt, kissé szürreális mása. Hiányzik viszont az eredeti regény fantasztikuma, meseszerűsége, a családi élet keretjátéka és a fantáziavilágban történtek belső aránya az alőbbi javára tolódik el. Az előadás is fe lemás. A látványvilág szegényessége eleve lehetetlenné teszi, hogy létrejöjjön a színház varázsa, de nehezíti ennek megszületését a döcögő tempó, a lassú jelenetváltozások,a komótos jelenetépítkezés, a túlzott verbalizmus, egyes jelenetek /sellők, indiánok/ rendezői elnagyoltsága, s a játékstílus túlzott földhözragadtsága stb. A színészek egy része nem tudott mit kezdeni a történet és az előadás világával, viszont ahogyan az elérhetetlen szabadság után vágyódó Pán Péter (Lukáts Andor) a színészi szuggesztió erejével repülni kezd, az maga a színházi csoda. Az előadás