Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

világ ellentétet - hatnak a legjobban. A kutya aktivizálja a gyerekeket, ő jár le a nézőtérre, ő hívja fel a gyerekeket a színpadra, ővele lehet azonosulni, ő a jópofa. Holott a mese logikája szerint Vukkal kellene a nézőnek azonosulnia, s a kutya az ellenség. A végiggondolatlanság, a szereposztásból adódó erőeltolódások így fordítják visszájára a darabot, annak mondandóját. Az előadás különben felületes, a díszletek primitívek, az összecsapások a színfalakon kívül zajlanak, a színpadon mindennek csak a kommentálását adják, ettől a játék statikus, ízléstelenségek (gyakori fenékberugdosás, privatizálás, öncélú nézőtéri kergetőzés stb.), az ellenség lenézése, hülyének beállítása, gyenge zene, rossz hangosítás és világítás teszik elviselhetetlenné a produkciót, amelynek szünetében a szülők lefotóztathatják csemetéiket Vukkal, s az előadás végére már kezükben is van a kész kép - borsos áron, a nem kevésbé borsos jegyáron felül. 13) Az ugyancsak egy nagy sikerről újabb bőrt lehúzó Süsüelőadásnak a Vidám Színpad adott otthont, de vidéki városok többezres befogadóképességű sportcsarnokaiban is játszottak, nem éppen olcsó jegyárakkal. A Bergendy együttes és a Karsai Pantomim RT közös produkciója, a tévéjáték alapján készült lemezfelvétel színpadra alkalmazása. A színpad felét a zenekar foglalja el, amely azonban nem játszik - hiszen a zene play backről megy -, hanem csak imitál, illetve ritmus kíséretet ad, "színészi" játékkal hátteret képez a pantomimeseknek. Karsaiék korrekt módon lemozogják a hangszóróból felhangzó szöveget ám mozgásra alig van helyük. A bábok a tévéből ismerősek, de a rendező Bodrogi Gyula fittyet hány a darab alapkonfliktusának, hiszen Süsü alig nagyobb a többieknél, ezáltal semmiféle látványos kontraszt nem jön létre közte és a többiek között. A bábok és a báboknak öltöztetett szereplők, vala-