Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

mozgásuk kicsit szögletes, bábszerű. Mindez együttesen segít kiküszöbölni a darab didaktikusságát és szentimentalizmusát. A színészek fegyelmezetten, a rossz ízű gyerekszínjátszási sablonok csábításának általában ellenállva, játszanak . Fővárosi kínálat A főhivatású Gyermekszínház mellett az utőbbi időben számos helyen játszanak a gyerekeknek. A már említett Radnóti Színpadon illetve a Játékszínen kívül a József Attila Színház, a Thália Színház is több-kevesebb rendszerességgel tart bemutatót, a Vidám Színpad, illetve a különböző színházi vállalkozások is. Előadásaik azonban többnyire igen alacsony színvonalúak, nagyon sok szakmai, lélektani, pedagógiai ostobaság rontja a gyerekelőadások hitelét. Csak a legkirívóbb példákra szeretnék utalni. A Thália Színház mutatta be Maeterlinck: A kék madár* ckmű, nem minden tekintetben gyerekeknek szóló darabját. Az előadást este tartották, így a gyerekek nem szervezetten, hanem szüleikkel együtt nézték meg, ami a befogadás intenzitása és mélysége szempontjából igen kívánatos megoldás. Ám a nézők végül is nem Maeterlinck darabját láthatták, hanem a dráma ürügyén egy aerobicbe oltott, diszkósított revűt. Ez önmagában ugyan látványos, de nem illeszkedik az eredeti műből megmaradt szövegek és jelenetek lényegéhez. A keretjeleneteken kívül a két gyerek - Tyltil és Mytil - vándorlásából csupán néhány jelenet maradt meg, ugyanakkor bántóan aktualizáló részek kerültek a darabba /az első csapásról, az ember elpusztításáról szóló passzusok, vagy háborúskodás és békesség szembeállítása egy békedemonstráción transzparen sekkel, táblákkal/. A revüsítés következménye, hogy összefüggő cselekményt alig lehet kitapintani, az előadás szóló számokká, kórusokká, betétekké szabdalódik szét.