Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

szült darabot. Az előadás két részből áll, egy előkészítő "bemelegítésből", és magából a mesejátékból. A gyerekek a Móra Könyvkiadó modern épületének kiállító termében gyülekezve szabadon olvasgathatnak, nézelődhetnek a tárlókra helyezett képeskönyvek között. A megjelenő színészek öszszegyüjtik a gyerekeket, és többnyire az óvodából, iskolából ismert dalokat énekelnek velük együtt. Labdajáték vezet át a darabhoz: színes asztalitenisz labdákat osztanak szét a gyerekek között, akik a labdákat körbeadogatják, majd egy hálóba dobják. Az összegyűlt labdákból egy paravánon bábokat állítanak össze a színészek, és e bábokkal röviden eljátsszák azt a mesét, amit később élőben is bemutatnak. Ezután kézen fogva átvezetik a gyerekeket egy másik terembe, ahol a játékteret három oldalról körülvevő széksorokban foglalnak helyet a nézők. Mindenkinek jut egy párna, amelyen különböző jelek vannak: teve, nyuszi, fenyő stb. A színházi játék azzal kezdődik, hogy a színészek egy nagy ládából előszedik a jelmezeket, a kellékeket, megbeszélik a nézőkkel, mi a jelmez, mi a kellék, mi kell egy előadáshoz, aztán szerepet osztanak. Kis közjátékként öszszevesznek, ki játssza a címszerepet, s a gyerekek közreműködésével kiválasztják maguk közül a szereplőket. Egyegy ruhadarab jelzésszerűen öltözteti a szereplőket, a gyerekek számára e jelzések teljes értékűek. A játék során a szereplők cserélgetik a szerepeket, ez a nézők számára magától értetődő. A gyerekek is résztvesznek a darab előadásában, a színészek időnként felszólítják őket, hogy aki az ilyen és ilyen jelű párnán ül, az jelentkezzen és kap valamilyen feladatot. Ezek a feladatok rendkívül különbözőek, van, aki csak mint fa hajladozik ide-oda a szélben a helyén, s van, aki bemehet a játéktérre, és őrtálló vagy egy nyuszi-csapat tagja lehet. Két olyan pillanata van az elő-