Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)
III. Televízió és a színházi kultúra terjedése
Ennek a f olyaiaatnak, tehetjük még hozzá, következő állomása a rádió és a televízió volt. A tévó-szinház demokratizálásában a Magyar Televízió úttörő szerepet játszik. Rajnai András szerint az elektronikus diszletek és képformák szükségtelenné teszik a tul sok szöveget, a pátoszt; "a fellengző szinházi stilus itt nem alkalmazható". A "Pokol" jelentős nemzetközi sikere óta a világ televíziózásának legkiválóbb szakértői és esztétái foglalkoznak elgondolásukkal. Az UNESCO salzburgi konferenciáján megállapították, hogy "a világ televíziózása az USA kereskedelmi vagy a BBC kulturális modelljét vette át. Az elsőben a reklám a fontos, és nem a műsor, a másodikban pedig csupán közvetitik, de nem teremtik ujjá a hagyományos művészeteket, ezért ezek nem is hatnak a tömegekre. A magyarok lefordítják a tömegek nyelvére az elektronikus kép segítségével a müveket, s ez a tévé uj, harmadik modellje. Ezt kell az UNESCO-nak népszerűsíteni." A Szinházi Intézet egy korábbi vizsgálatában megkérdezett 936 tanuló 3/4—része közölte, hogy a tévé részben vagy teljesen helyettesíti a színházat. Mindamellett a szinház különböző társadalmi rétegek tudatában még mindig szinte a - műveltségként értelmezett - kultúra szinonimája, s így, mint a kultúra általában, a társadalmi státusz kifejezője. A színházzal, szimfonikus zenével fémjelzett kultúrát sok munkás- és parasztfiatal nálunk is elutasítja, mint "az urak" kultúráját, s ha a munkásfiatalok egy része el is ismeri, nem veszi igénybe. Ez a mentalitás - amely sznobizmusra vezethet - az értelmiségnél a leggyakoribb, a középiskolásoknál is megfigyeltük. Az "Egy emlékezetes színházlátogatásom" címmel Íratott dolgozatok arról tanúskodnak, hogy a fiatalok közül sokan nem az általuk vallott értékek szerint szelektálnak; egy matematika tagozatos negyedik osztályban arra a kérdésre, hogy szive-