Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

II. A fiatalok színházzal kapcsolatos beállítódásai (Mit várnak az előadásoktól)

oldalon (egyes tényezőket kivéve) nehezebb általánosítani, különösen a fővárosban, ahol nagyobb a választék, Így az eltérő igények könnyebben kielégíthetők. A válaszok alapján megállapítható, hogy a tanulók többsége elsősorban azokat a tényezőket tartja fontosnak, amelyeket az értékes alkotások jellemzőjének tekint, s nem igényli, hogy a szinház pihentessen, megnyugtasson. Értékes alkotáson, eredményeinket egybevetve, az iskolázott nézők nagy része naturalista gondolati színházat ért (ezt nem csak az elgondolkodtatás igénylése jelzi, hanem a gyönyörködtetés háttérbe szorulása is). Ebben, mint emiitettük, közrejátszhat az, hogy a szülők és a tanárok nagy része azt akarja, hogy a fiatalok művelődjenek a színházban, s ezzel ők maguk is egyetértenek ("nagyon sokszor voltunk színházban, mert Anyu fontosnak tartja ezt, és persze igaza is van" - irja egy gimnazista kislány)* Közrejátszhat Lukács és Brecht vulgarizálása, s bizonyára az is, hogy az elmúlt években a fiatalok körében nem volt divat az érzelmek kimutatása és a romantika, ámbár, mint a könnyűzenei áramlatok is jelzik, az utóbbi években ez a divat visszaszorulóban van, ezt az avantgárd szinház épp ugy kihasználta, mint az evokativ hatás iránti igényt. Egy másodikos gimnazista kislány például beszámol egy zárt körű amatőr előadásról, amelyet "nem látni kellett, hanem nézni", illetve "nem is annyira érteni -r érezni kellett". Barátnőjének nem tetszett az előadás, mert "megszokta, megtanulta, hogyan kell nézni egy előadást". A végén pedig "mindnyájan meg voltunk hatva". A Brechtről tartott irodalomóra után irott dolgozatban a legtöbb tanuló kiemeli, hogy a színháznak az értelemre kell hatnia (az órán nem voltunk jelen, Így nem tudjuk mennyire adják vissza a tanár szavait), egyik tanuló azonban megjegyzi, hogy "nem tudnám eldönteni, hogy a színházban van-e hiba, vagy a nézőben, hogyha az utóbbi mégis