Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

II. A fiatalok színházzal kapcsolatos beállítódásai (Mit várnak az előadásoktól)

Mindebből természetesen nem körétkezik, hogy a színpadon minden rendben ran, abből a mintegy,80 j6-ból ugyanis, akik nem emiitettek tartalmi kifogást, mindössze 30 % elégedett a tartalommal, 50 % - ugyanis mondhatnók elégedetlenebb a külső körülményekkel, mintsem a tartalomról pro vagy kontra nyilatkozzék. Ez a kép,

Herzberg munkaszociológiából ismert modelljére emlékeztet, melyben az elégedetlenség nem azonos az elégedettség hiányával (vagyis az elégedettség és elégedetlenség nem egy skála két végpontja, hanem két skála); tartós motiváció csak tartalmi tényezőkből (Herzbergné1 : a munkateljesítményből) származhat, amelyek állandóan jelentkező, un. magasabb rendű szükségleteket elégítenek ki (önérvényesülés, önmegvalósítás stb.), mig a külsődleges (un. higiénia) tényezők a szükséglet kielégítése után nem motiválnak tovább (triviális példával: jóllakott embert nem lehet ennivalóval ösztönözni), csupán gátolják a tartalmi tényezők (un. motivátorok) működését (innen az elégedetlenség) . Eltekintve attól, hogy a motivációt összetettebb jelenségnek gondoljuk, melyet csak végső soron lehet viszszavezetni a szükségletekre, nem hozhatjuk teljesen párhuzamba a színházlátogatást a munkavégzéssel. Kétségtelen azonban, hogy a tartalmi (mondanivalóval, rendezéssel, szereposztással stb. kapcsolatos) igények kielégitésével növelhető a színházlátogatók köre (ami a műsorok esztétikai színvonalának emelkedését és romlását egyaránt eredményezheti), s az igények megváltoztatását célzó törekvések ellenállásba ütköznek, kivéve azoknál, akiket éppen az eredetiség igénye jellemez (manapság, különösen a nyugati metropoliszokban, a polgárok szinte elvárják, hogy pukaszszák őket). A színházlátogatás kedvező körülményei (pl. ingyenjegyek) csak esetileg, átmenetileg ösztönözhetnek színházlátogatásra (egy-egy ilyen látogatás természetesen alkalmul