Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

I. Bevezető megjegyzések - 1. A felvétel módszerei

alapvetően azonban az érdekelt bennünket, hogy egy ember miért lesz szinházbajáró, hogy divat leaz-e és hogyan lesz divat a színházbajárás, hogy a lehetséges drámai irányzatok közül melyik érdekli leginkább a fiatalokat, hogy a hangadó kisebbség milyen törvények alapján alakul ki, ezért azoknak az ismereteknek fényében, melyeket a makrovizsgálattal nyertünk, kutatásunkat kiegészítettük kiscsoportos vizsgálattal és csoportos interjúkkal. Ehhez járult még néhány kiegészítő vizsgálati mélyinterjú a budapesti szinházak közönségszervezőivel (2.sz. melléklet) és különféle cimmel Íratott iskolai dolgozatok tartalomelemzése. Ezek a kiegószitő anyagok más irányból segítettek hozzá a színházba szoktatás motívumainak kereséséhez. A vizsgálat módszerének változása, az a krimihez, vagy vakrepüléshez hasonlítható tapogatódzás, mellyel "a szinházi jelenség" megragadhatóságával kísérleteztünk, egy elvi problémára is fényt vetett. Arra, hogy a szinház nem csak kollektiv tevékenység - másokkal együtt megyünk, követünk bizonyos divatokat, mi is kiváncsiak vagyunk a sikerdarabokra stb. -, hanem át- meg átszövik a presztizs-szempontok (szinházba járni ma is elsősorban értelmiségi szokás), van bizonyos kifelé mutatott mozzanata, azaz a néző is "szerepel", legalábbis a szomszédok, barátok, osztálytársak stb. szemében. (Szerepel: jól vagy rosszul, aszerint, hogy miképp itéli meg őt az a csoport, melyben él.) S ez a szereplési mozzanat teszi nehézzé a jelenség megragadását. A komplex vizsgálat eredményei alapján négy problémakört emeltünk ki: 1. Mit várnak a fiatalok a szinháztól, s mennyire találják meg a színházakban, amit elvárnak? 2. Hogyan viszonyulnak a fiatalok a színmüvek különböző kommunikációs formáihoz (élő szinház, rádió- és tévészinház, szinmü-olvasás)?