Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Mimografial tanulmányok - III. Szerdahelyi és Halmi

szokásos "De nem ez az igazi, hanem a kézirat!"-elvhez* A 66. lapon álló szöveghez : "A néző, tudva, tényleg mily beteg a művész..." bejegyezve: "Félévre rá meghalt 1883« júniusában." A ?o. lapon, a Gratianóról írottakhoz: " ... ékesen beszélő, sima gavallér", hozzáfűzve: "Ez különben a szereposztás hibája. A duhaj Gratianót másnak kellett volna adni." A Szerdahelyiről írottakhoz külön papírlapot fűzött Rakodczay, rajta kézírással a következő áll: "Szerdahelyi egy Járma-fő" volt. Egyik arca zseniális okos, másik zseniális ostoba. Az ész emberét oly mesteri

leg adta, mint az együgyűt. Halmit főleg Szerdahelyi együgyű szerepeire fogták. De hogy lehetett volna ő ily szerepekben jó? Még később is játszatták vele az ostoba Keszeg Andort /Vízkereszt/. A Ne fogadj fel soha semmit-ben /Musset vígjátéka/ vagy 5 évi kísérletezés után találta meg Pauley szakmáját, mit már rég megtalálhatott volna,mikor Halmi La Trémoullle marquis /A haza/ /Sardou szomorújátéka, bem* a Nemzeti Színházban 1870-ben. Mályuszné./ Szerdahelyi-szerepében a budai színkörben feltűnt." - U. csak ezen a lapon: "Nagy elődje éppen a szellem hiánya..." - utána bejegyezve: "De csak játszott!" - A nyomtatott szöveg végére másodszor is beírta Rakodczay Halmi halálozási dátumát: "1883.június."