Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Mimografial tanulmányok - III. Szerdahelyi és Halmi

sem, hogy a pálinkás üveget /még midőn józan/ gyermekesen körüljárja. És bár meghatározhatni, hogy egyes teendőit szerepe szavaiból is kiolvashatta /mint pl. azt, mikor ugrálva lesodor ja térdéről a képzelt patkányokat: "Pusztuljatok, ocsmány férgek!"/ ez nem kisebbíti abbeli dicsőségét, hogy hangban és mozgásban egyaránt uj formákat teremtett, kiegészítve képzelméből azt, amire nem volt semmi utasítása sem. Minden fordulata, állása stb. uj volt, nem idézett semmit régibb szerepeiből, mindent pontosan előre kiterveit; kétszer láttam és híven ismételte legihletettebb mozzanatait is. Mindenekelőtt e jelenetben gyönyörű egészet adott Coupeau múltjáról és jelenéről. Az elébbi tisztességes, gyermek-kedélyű Coupeau rettenetes átváltozásban lép föl; nem megtörve, hanem megmeredten, feszes tartással térdhajlitás nélkül lépdel egyet-kettőt, mintha békóban járna. Időnként remegés fogja el, amit hol a fej,hol, váltogatva, egyik-másik kéz görcsös vonagláséból kombinálva jelez. Egy-egy ily gesztust a szó közepén kezd és hagy abba. A kérdésre, hogy mikép jött ki a kórházból,nyugodtan feleli: "Az igaz, hogy nem igen kéret-tem magamat..." a tem-szótagnál görcsös rángás közt ül le. Jellemzőbbé válik ez ott, ahol pillanatra a hajdani Coupeaut tűnteti elé

nk s ez egyik legszebb leleménye! "Hol van Nana, Nana?..." kérdi a régi Coupeau hangján. Aztán meglátja régi szomszédját, Foissonnét. Yldoran kezdi: "Jónapot, Poissonné asszony...!" de már az elvágott szótagnál ismét belényilal a rángás és kedélye eltompul. A mohóságot, mellyel a pálinkás üvegből nagyot húz, valamint a delirium tetőpontját, midőn a szobában őrülten nyargalva, lehanyatlik, felszökik meg újra a földön fetreng, hol egyik, hol másik lábát és ellenkező kezét rázva hörög folyton tremolóban - mindezt leírni nem lehet.