Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Egy híres művésznőről /id. Lendvayné/

a falakon régesrégi,más világban modern képek.

x ... Milyen lehetett ezek között az élet, az érzelem? ... Olyan, mint ma. És közöttük az élő, járókelő alak olyan hervadt, mint a rámákban szomorgó sárga virágok. De nagy hatalom a képzelet. Mikor az ünnepelt művésznő előtt álltam, egyszerre ugy tünt fel, mintha a múlt élne és én a múltban magam is élek. ügy néztem, mintha most is ott ülne trónján, a színpadon. Hiszen lehetetlen az,hogy míg él az ember, míg esze ép, teremtő szelleme kialudnék. A színész csak a laikus számára csupán a színpadon színész. Amíg él, ha nem játszik is, a gondos figyelő számára megőrzi művészetét. Arca csupa ránc, szája fogatlan /még ő kinyitja, megmutatja* "nézze,nincs több fogam!" De azért tisztán ejti a szókat/, a testtartás, ha nem is ruganyos többé, de még nem roskatag; és a mi fő: a szellem ma is tud annak parancsolni. Lendvayné kis alakja, jelentékeny /törölvet nagy/ feje, kis keze, kis lába elképzeltették, mi lehetett a szinpadon. Rövid, de nem pisze orra, kissé kemény szemöldökei s a szeme alatti egy-egy ferdén lehúzódó barázda /mint Jászai Marinál/ igen erélyessé tették arcát. Egész megjelenése a jelenből a múltra enged következtetni s megmagyarázza hajdani szerepkörét. Kis alak, de a fej teli drámai, nagy vonásokkal. Büszke arc. Sokszor dacosan, visszanézve fordltja föl szemeit, komoly tekintetet mutatva, meg hirtelen kacagóvá tud válni, sőt képes szilaj jó kedvének hirtelen böffentésben kifejezést adni. Bohémé-kedély. Ez alak és arc egyszerre pár perc alatt dráma és vígjáték. Howard Katalin, a vérpadra lépő királyné és a Párisi napA XIX.század végének eklektikus stílusában élő Rakodczay szemében különösnek tunt a bizonyára igen Ízléses empire /tán inkább biedermeier/ otthon képe. ^Rakodczay látogatása idejében Lendvayné 69 éves volt,tehát bizonyára meghajlott már a kortól. Fiatalkorában nem említik, hogy alacsony lett volna.