Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása

nek tanácsa s buzdítása sokat lendített azon fordulat bekövetkeztében, mely engem 1877 • augusztus 1-én az én bét éves nyűgömtől s szellemem lidércnyomóját61 végre megszabadít. XXX Már közel voltam hozzá s kitűztem Is volt a napot, amelyen Lászynál jelentkezni akartam kóristává való felvételem végett /öregkori beszúrás: Elsétáltam Lászy lakása előtt /melyben mint igazgató 1894-ben magam is laktam/ de nem mertem bemenni/ midőn az anyámtól kapott levelek mindinkább a lelkiismeretembe fészkelték magokat s én dacára Laube könyvének /Das Burgtheater/,

x mely újból szinte ellenállhatatlan erővel gerjeszté föl régi hajlamomat, dacára álmaimnak elhatároztam, hogy a tanítói pályára lépek. Egyes tanárok helyeselték szándékomat s biztattak, hogy mind a tanítóképezde!, mind a polgári iskolai folyamokat három év alatt könnyen elvégezhetem.Én hát Kassával együtt búcsút vettem reményteljes ábrándjaimtól is. Aki ismeri kedélyemet, illetőleg ragaszkodásomat anyámhoz, és ismeri szívós hajlamomat, el fogja ismerni, hogy az én önküzdelmem kínos volt, mert a legszebb: az ifjúi tetterő és hajlam, ösztön elnyomásába került. Nem tudom, mi van megírva a sors könyvébe, de meg-megújul színészi szenvedélyem s ilyenkor egy-egy szerepet tanulok be - magamnak. Ennek az az egy haszna van, hogy az ily betanult szerepet ismervén, merek róla színészi tanulmányt írni, s mivel az első kísérlet sikerült, tán következik még több is, ha ugyan erőt veszek jelen hangulatomon s üjra betanulok valami szerepet, mert én nekem elvem, hogy szerepről csak az írhat kiLaube. Heinrich, hajdan a Fiatal Németország szabadelvű költőinek egyike; színműíró.rendező, a bécsi Burgtheater, majd a* Stadt the at er igazgatója, szül. 1806., megh. 1889. Müveit és széleslátóköru színházi szakember, kiváló színész nevelő volt. Különösen a szép színpadi beszédet tartotta fontosnak.