Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Dramaturgia - I. A helyzet /Szituáció/
Az epikai ás drámai költészet titka tehát szituációk teremtésében áll. Fontos, minő személyek kerülnek szembe egymással, általános emberi helyzetek támadnak-e viszonyaikban? Werther és Lotte, Faust és Margit, Romeo és Julia, Tímár és Noémi helyzetei első pillanatra megnyerik a néző rokonszenvét. Szituáció nélkül a nagy tehetség sem érvényesül. Költői remek, mint Goethe "Tasso"-ja ennek híjában, előadva hatástalan, olvasva is lanyha. A tul alázatos erélytelen költő a büszke hercegnővel szemben nem megnyerő helyzetet ad. Ellenben "Gauthier Margit" igen prózai darab, sőt ott, ahol Margit, midőn nagy erővel lemond Armandról,ahelyett,hogy tüt venne kezébe, Varville maîtresse lesz, utálatos. 2 És mégis e darab ötven éve egyforma erősen uralkodik a szíveken, sőt ha technikája, nyelvezete elévül, -szituációi uj alakban fognak feltámadni. Aminthogy már egyszer "Manon Loscaut"-ból feltámadt. A szituációból oly szavak folynak, miknek minden ember költője volt vagy lahetne az életben. Mikor Armand azt mondja: "Mindenütt voltam, ahol Margitról beszéltek" ez a legegyszerűbb és mégis költői mondás, mert mély, igaz rajongás sugallta és sugallná a világ minden Armandjának. Ilyen egyszerű, a helyzetből folyó, ha Julia azt kérdi: "Romeo, mért vagy te Romeo?" Vagy ha Romeo Julia kesztyűjére ezt mondja: "Miért nem lehetek kesztyű e kezén?" Vagy ha Cleopatra felsóhajt a távol lévő Antonius után: "Boldog ló, mely hordod Antoniust I" Vagy midőn Noémi, ki addig Tímárt tegezni vonakodott, látván, mily nagylelkűen bánt Timár ellenségével, odarohan keblére, kiáltva: "Te, te, te!" Az ily mondások költőiek, mert mindennapiak. Mindenki ráismer bennük a maga vágyainak kifejezésére. Az a nagy költő, aki a közönséges ember érzelmét is ki tudja monda"*Timár és Noémi Jókai: Aranyember c. színmüvének hősei, bem. a Nemzeti Szinház, 1884. dac. 3. A Gauthier Margit A káméliás hölgy régi cime; bem. a Nemzeti Színházban 1855. nov. 26., Bulyovszkyné fordításában.
