Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Jókai Színkör (1923-1932)

Magyar Színpad JÓKAI SZÍNKÖR (1923-1932) 690 Vidor Pál: A veres sapka. Népszm. 3 fv. Zene: Erkel Elek 691 Bakonyi Károly: Nemtudomka. Op. 3 fv. Rend.: Kulinyi Ferenc. Karn.: B. Jámbor Ilona 692 A várvavárt halál. Bo.; Móricz Zsigmond: Kvitt. Parasztko., szólók 693 Herczeg Ferenc: A dolovai nábob leánya. Dr. 3 fv. 694 Kollo, Walter: A kis szeleburdi. Op. 3 fv. írta: Rudolf Schanzer és Bernauer. Rend.: Kulinyi Ferenc. Karn.: B. Jámbor Ilona 695 Bérezik Árpád: Parasztkisasszony. Népszm. 3 fv. 696 Dr. Gergelyffy Gábor-Koltay Zoltán: A gyermek. Életk. 2 r. 697 Schönherr, Karl: Gyermektragédia. Dr. 3 fv. Ford.: Móricz Zsigmond 698 Offenbach, Jacques: Ancsi sír, Jancsi nevet. Op. 1 fv. Rend.: Kulinyi Ferenc. Karn.: B. Jámbor Ilona Akik a ligeti közönséget színházba járásra nevelik címmel így ír a színházról a Színházi Élet: „Két oldalon és szemben a ringlispílek lármás, csuhajos muzsiká­ja; a kintornák vásári, ligetes hangzavara; a kikiáltók hangos és olcsó élcelődései. S középen a csend, amit az apró kis címtábla tesz ünnepélyessé a budapesti Vá­rosligetben: Jókai Színkör. A játéktéren van ez az épület, Feszty Magyarok bejö­vetele körkép épületében. Beékelve a ligeti látványosságok közé, háromszáz sze­mélyes állandó kültelki színház - a budapesti Városligetben; öt éves múlttal, am­bíciókkal, majdnem ismeretlenül. A Li­getben vagyunk, olcsó, vásári szórako­zások színhelyén. Mi ez itt; mi ez a Jó­kai Színkör; mit ad, mit mutat, mi a cél­ja, mit tekint hivatásának, mit akar? Szerdán délután tehát pontban hat órakor bekopogtatunk az eddig jó­részt ismeretlen, de legalább ugyan­annyira érdekes kis színház irodájába, nézőterére, színpadára. Kényelemnek, luxusnak természetszerűen nyoma sincs. A színházépület belsejének képe a sepsiszentgyörgyi vagy érmihályfalvai színtársulat helyiségére emlékeztet. Mikor a direkció után kezdünk érdek­lődni, megtudjuk, hogy az igazgató Szász János, a Feszty-körkép Rt. vezér­igazgatója. Egyébként bankja van a Nyugati pályaudvar környékén valahol; lelkes, komoly úriember, aki úgy érez­te, hivatást teljesít, amikor 1919-ben állandó színházzá fejlesztette ezt a kis 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom