Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Magyar Műszínkör (1896-1944)

Magyar Műszínkör színház. Most, a főszezonban nem panaszkodhatunk. Nekünk éppúgy megvan a magunk törzspublikuma, mint a Nemzetinek, vagy a Vígnek. 28 éves múltja van a színháznak, sajnos, hogy oda jutottunk, hogy decemberben le kell bontani a Műszit. Az épület ugyanis a mienk, de a telek a fővárosé. És a főváros minden kérvényünk és könyörgésünk dacára nem akarja velünk a szerződést megújítani. Az lesz a sorsunk, mint a Sziklaynak volt. Szép nagy színpada van a Műszinek, a kulisszák mögött két tűzoltó áll és élvezi az előadást. - Ötvenötezer koronába kerül naponta a két tűzoltó - mondja az igazgató asszony -, de ez még hagyján, mert az öl meg bennünket, hogy havonta 5 milliót fizetünk rendőrségi díjért. Meg a sok adó, vigalmi és forgalmi adó, alig győzzük fizetni. Tudom, hogy a pesti színházak sztárokra költik a pénzt, de ezt mi sajnos nem tehetjük. 25 művésztagunk van és 25 főnyi műszaki személyzet. A művészgázsik 2 millió 3 százezer koronánál kezdődnek lefelé! Most éppen karmestert keresünk. A színlap a B.U.R. című látványosságot hirdeti, mely nem jelenti az angolokkal háborúzgató búrokat, nem Capek világhírű darabját, hanem Bolondulok érted Rózsikám, ez a 4 felvonásos revü címe, szerzője Hajdú Endre. A nézőtér teljesen megtelt. Olyan különös, sajátos törzsközönség ez, amellyel egyetlen pesti színház sem dicsekedhet. Jól megfigyeltünk mindent, s mondhatjuk valóban nem szabad besorolni a Műszínkört a Vurstli mutatványosai közé." A Ma Este 1924. október 2-i száma pedig így ír: „Mi történik a régi jó Műszínkörrel és mi történik a Vurstlival? Napok óta riasztó hírek keringenek körülöttünk. Azt mondják, lebontják a Műszínkört, a Vurstlit, kedviért bizonyos fürdőnek. Hát ha már lebontják, meg kell nézni hogy s mint vannak kint a dolgok a Műszínkörben, ahol tizenhatezerért, mint maximumért mégis csak színdarabot láthat az ember, mint teszem azt Huszka-Martos operettjét, az Aranyvirágot. Be kell mutatni még lebontás előtt gyorsan azokat a színészeket, akik régen, hajdanában itt tanultak repülni a siker szárnyán és azokat is, akiket lebontanak majd most a színkörrel együtt. Itt van mindjárt Galó György bácsi, aki mostan már nyugalomban van, 80 esztendős. Most két hölgy vezeti a színházat: özvegy Szalkay Sándorné meg Galó György lánya... És kicsodák is kerültek ki már ebből a fából való színházacskából? Iványi Dezső itt kezdett játszani s talán három évig szerepelt, mint énekes bonviván. Hunyadi Emil tótokat játszott legszívesebben mondják. Papp Jancsi vagy két évig gyönyörködtette hangjával a ligeti publikumot. Galetta Ferenc kardalosként kezdte a Műszínkörben, Göndör Aurél nagy hírre tett szert, mint Kácsa cigány. Újvári Lajos, a Fővárosi Operettszínház művésze bizonyára nem szégyenli, hogy egykor tagja volt, ahogy Gallai Nándor sem azt, hogy mint kórista kezdte. A szép Kompolthy Gyulát, s Ujváry Károlyt is a Műszínkör avatta művésszé. A hölgyek közül például Hében Anna innen arrivált a Magyar Színházhoz, és Tary Gizella vagy hat évig játszott itt sok nadrágos szerepet és elsőrendű komika volt. Találgatás, csüggedés és reménykedés szegény ligetiek élete. Ne romboljunk, ha nem muszáj!" Nem rombolták le a Műszínkört, csak kicsit újjászervezték: 1925 tavaszán rendezőnek és balettmesternek szerződött ide egy fiatalember. Erdélyi Mihálynak hívták (nevével még találkozunk itt a Ligetben); karmester Lambert Ferenc és 60