Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Magyar Műszínkör (1896-1944)

Magyar Műszínkör MAGYAR MŰSZÍNKÖR (1896-1944) A Városliget, a Vurstli legszínvonalasabb színháza a fából ácsolt, csak nyáron játszó Magyar Műszínkör volt. A színház 1944-ig működött. Eredetileg krajcáros cirkusz, nézőtere kerek, a római színházra emlékeztető. Első igazgatója Nagy György. Műszínkörré akkor vált, amikor Galló György és Szalkay Sándor színész 1894-ben kibérelte Bakó Gyuláné és Kelemen Béláné tulajdonosoktól. Terveik megvalósításához átépítették a színházat. Színpadtechnikai berendezéseik, felszereléseik a kor legmagasabb technikai színvonalának feleltek meg. Galló, a Népszínház volt gépészmestere a fából ácsolt épületet süllyesztőkkel, mennydörgést, szélvészt, záporesőt utánzó gépekkel látta el, így nagy hatással mutathatta be látványosságait, melyek száz előadást is megértek. Egyes régi plakátok ötven műsorszámot is meghaladó darabjainak tematikájában szinte kitapintható az aktuálisan friss, humoros-borsos, profán-vulgáris, a kisember szájíze szerint kevert társadalomkritika. Helyárai pedig gyorsan elhódították a Fisch-féle német nyelvű varieté közönségét, amely Galló célja is volt: propagálni a magyar színjátszást a német ellenében. Ez volt az egyetlen színház, amely a Népszínház bukása után is rendszeresen játszotta a már-már kihalóban lévő népszínművet. Népszerűségét fokozta még a látványos darabok színrevitele, melyeket mind Galló állított be, pazar kiállításban. A Műszínkör úgyszólván fogalom lett, amely nemcsak színészgenerációkat, hanem közönséget is nevelt. Az 1920-as évektől mindinkább a három felvonásos operettek kerültek műsorra, s lassanként színházi jelleget öltött, a 20-as évek színlapján a magyar irodalom legnevesebbjeit találni. E munkában oroszlánrész illette meg a társtulajdonost, Szalkay Sándorné Csepreghy Júliát, aki Galló visszavonulása után a színházat nagy szakértelemmel vezette. Galló (Galó) György a Népszínháznak kezdetétől főgépészmestere volt. Később Aradon, Szegeden, Pécsett, Temesvárott készítette el az ottani színházak színpadi műszaki berendezéseit. Részt vett a Hőköm Színház létrejöttében, majd megalapította a Magyar Műszínkört. A Színészújság így búcsúzott tőle: „Hogy mit vesztett halálával a magyar színészet, azt nemcsak azok tudják, akik vele életében érintkeztek, vele vagy nála működtek, hanem azok is, akiket a színházi világ, a színpad technikája és művészete érdekel. Minden erejével azon volt, hogy színházában a hazafiasságot ültesse el a publikuma szívében, de talán legfőbb erénye az, hogy tagjainak nem csupán igazgatója volt, hanem baráti, sőt atyai szeretettel foglalkozott velük. Minden igyekezetével azon volt, hogy aki az ő színházához kerül, az otthonra találjon nála és évekre elvesse a szerződésnélküliség gondját." 47