Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)

338 339 340 341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 353 354 355 356 357 358 359 360 192 Benediktinerek (megint németes szóhasználat!): bencések, a Szent Benedek rend meiyet Nursiai Szent Benedek (480-543) alapított - szerzetesei. Miksa (1832-1867): osztrák főherceg, I. Ferenc József császár öccse, aki 1864-ben foglalta el a mexikói trónt; 1867-ben megbuktatták és kivégezték. Deésy elfelejti közölni: melyik Károly királyra gondol? Ugyanis 1333 nyarán I. Károly magyar király (Károly Róbert) is elidőzhetett „pár hétig" Raguzában, Nápolyba tartván. De vonatkozhatik az utalás IV. Károlyra is (1887-1922), aki I. Ferenc József halála után (1916) lett császár és király. 1918 végén megfosztották hatalmától, amelyet 1921-ben sikertelenül próbált visszavenni. II. Sándor (1888-1934): Jugoszlávia királya, 1934-ben Marseille-ben meggyilkolták. Cca.: circa: körülbelül (latin). Talán Emil Jacob Schindler (1842-1892) osztrák festőről van szó, akinek egyes témái (pl. a raguzai temető) Deésyhez vélhetőleg közel állottak. „Pax": béke (latin). Dubarry grófnő, Marie Jeanne Bécu (1743-1793): XV. Lajos francia király szeretője, kegyencnője. Szécsi Ferenc (1913-1974): színész, rendező. Gyermekszínészként állt először a kamera előtt. 1938-ban diplomázott a színi akadémián. Játszott vidéken s a fővárosban. Később a Vígopera, a Magyar Rádió, majd az Állami Déryné Színház főrendezője volt. Gellért Lajos (1885-1963): színész, író. Tagja volt a Thália (1907), az Új Színpad (1912) korszerű törekvéseket szolgáló társulásainak. Játszott vidéken, s főként a Belvárosi Színházban. Érzékletesen örökítette meg a magyar némafilm érett korszakát. Nem vagyok diszponálva: nem vagyok rendben (latin). Markíroz: a színészi-énekművészi szaknyelvben annyit jelent, hogy a szereplő nem valóságosan teljesíti a követelményeket (próbán), hanem kíméli erejét (francia-német). A megfagyott gyermek. Balogh Béla (1885-1945) rendező némafilmje (1921) Eötvös József költeménye nyomán. Lukács Pál (1891-1970): színész. Kassán, majd a Vígszínházban játszott, 1918-tól szerepelt filmen is, amivel itthon, majd külföldön — végül Hollywoodban - nagy sikereket aratott. Oscar-díjas volt. Serao, Matildé (1856-1927): olasz írónő; 1888 és 1890 között folytatásokban jelent meg Addio, amore! (Isten hozzád, szerelem!) című regénye. Kommün: az 1871. március 26-án megválasztott párizsi községtanács (commune) elnevezése nyomán az 1919. március 21-én kikiáltott Magyar Tanácsköztársaságra is alkalmazták a kommün megnevezést, annál is inkább, mivel ez az államforma nyíltan vallotta a kommunista eszmét s a Párizsi Kommünnel való történelmi rokonságot. Filmhof: filmudvar (a -Hof utótag német szállodanevek gyakori összetevője). Paulik Béla főhadnagyként esett orosz hadifogságba az I. világháborúban. Mint képzett bolsevik tért haza, és 1919- március 21. után a filmterület szocializálásának, köztulajdonba vételének lett vezetője, politikai biztosa. Június elején átnyergelt a frontmozik s a -híradófelvételek irányítására. Letartóztatás árán átvészelte a fehér terrort, és mint újságíró, a filmszakma megbékélt derűjétől övezve működött tovább. Corso mozi: 1910-ben építették át a Váci utca 9- sz. alatti Nemzeti Szálloda éttermét, s ott létesült a filmszínház, melyet 1917-ben vásárolt meg a Star filmgyár. Uher Ödön, ifj. (sz. 1897): rendező. Édesapja műtermében tanulta meg a szakmát, majd mint haditudósító-operatőr szerzett hírnevet. Később játékfilmek rendezőjeként volt sikeres. 1919 után Svájcba, majd Németországba került, s vállalkozóként tevékenykedett. Pl. magnetofon készüléke világhírűvé vált. Márkus László (1882-1948): rendező, díszlettervező, író. Orvosi és jogi tanulmányait szakította félbe az újságírás kedvéért. 1907-től mint színházi rendező szolgálta az új szakmai törekvéseket. Főrendezője volt a budapesti operának, majd a Nemzeti Színház igazgatója lett. Némafilmek díszlettervezőjeként is elismerést szerzett. Bolváry Géza (1897-1961): színész, rendező, dramaturg. Filmes pályáját a Star filmgyárban kezdte, 1923-ban Németországba ment, s ott zenés, könnyed filmjeivel jelentős sikereket aratott. Mattyasovszky Ilona (1895-1943): színésznő. Vidéken, majd Újpesten játszott; 1913-ban filmezett először. Több filmgyárunk bízott rá jelentékeny szerepeket, Németországban is forgatott. Férjével, Bolváryval együtt mint színészpedagógus is említést érdemel. Dramolett (dramolette): rövid lélegzetű dráma, színdarab (francia). Szomory Dezső (1869-1944): újságíró, regény- és drámaíró. Sajátos nyelvteremtő művészete megosztotta bírálóit, noha kétségtelenül híven ábrázolta egy társadalmi réteg szemlélet- és gondolkodásmódját. Deésy leplezetlen iróniával beszél róla.