Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)

Diákévek Pfeiffer igazgató úr - Megütötted Puskást, ugye? - Igen! - A bal arcába vágtál. - Igen! - Ahol a kelése volt? - Igen! - Mondd el, hogy kezdődött? - A lépcsőn mentünk fel az osztályba, megáll és azt mondja nekem: Ne lökdöss, te Rózsa Sándor!

1 - Én ránéztem, ő: - Mit nézel úgy rám, mint Spanga Pál, aki meggyilkolta Mailáthot,

2 az országbírót! Erre én azt mondtam: Spanga a te apád, az a spenót-bakter,

3 és bevágtam az arcába. Aztán legurult a lépcsőn. Az igazgató, kissé emeltebb hangon - de nyugodtan - megszólal. - Tudod te, hogy kicsoda annak a Puskásnak az apja? - Spenót-bakter! - Pénzügyigazgató! Te pedig egy haszontalan fráter

4 vagy! Az iskola, a város réme. — Majd szelíd, pedagógiai tónusban folytatta: - Én húsz éve vagyok igazgató, de még soha egy növendékem meg nem vertem, de téged, te szemtelen ripők, én most pofon váglak! - Az íróasztal mellől felém indult - nyilván, hogy beváltsa a szavát; két lépés után az előttem levő széket, két kézre fogva, a levegőbe - ütésre - emeltem... Halotthalványan hátrál - s ha nincs ott az íróasztal, tán el is esik -, aztán remegő hangon: - Te gazember! Te gyilkos! János, János! - kiáltott az iskolaszolga után. János nyeszlett kis román ember volt - bejön, körülnéz, majd reám vet egy pillantást, aztán szeme a kezemben lévő széken akad meg. A szék még mindég a levegőben volt! János bámulva húzza fejét a nyaka közé, nem mozdult, mert már jól ismert engem. - János, vigye ki ezt a gazembert! - ordítja az igazgató úr. János tétovázva néz rám, majd az igazgatóra - végül a székre -, és ijedten kiált fel: - Jézus, Mária! - Aztán felém fordul, remegőn, súgón! - Alfréd úrfi, tegye le a széket... menjünk ki! - Délután küldd be az anyádat! — szólal meg Pfeiffer igazgató úr, ritka, fekete, krisztusi szakállát végigsimogatva. Én lassan leengedem a széket, illedelmesen meghajtom magam - ahogy anyám tanított, már hároméves koromban. - Kezét csókolom! - És kimegyek. Az iskolaszolga csak az úri fiúkat „úrfizta" és engem, mert az apám ingyen javította a hordóit. Nagy osztálykülönbség volt akkor Erdélyben, ahol minden második faluban volt egy urasági kastély grófokkal, bárókkal. A kis tanári fizetés magával hozta a protekciót. Ezek a mágnás gyermekek szülei sok természetbeni ajándékot juttattak a tanár uraknak, titokban. 7