Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
oldala a színészeket. Kétféle érdek hozta őket: a szerződés és a szórakozás. Ugyanis a kis társulatok húsvét előtti héten nem tartottak előadást. Féljöttek a ripacsok Pestre. Egy jelmezfelvonulás ehhez képest silány mutatvány! Jöttek a Desdemonák, Júliák, Gertrudisok, otthon összekombinált divatos ruhában, antik selymekben, bársonyokban, összeválogatva a legképtelenebb színekkel. És a Stuart kalapok, kopott tollakkal, fátylakkal, kezükben kutya, macska, kalitkában madarak: kanári, veréb, csóka, bagoly. A gyerek kezében nyúl, tengerimalac, töviskés disznó, teknősbéka. A férfiak mind bársony kabátban, feltűnő kockás nadrágban, de mind cilinderben, ami Pesten lesz a Rákóczi úton kivasaltatva. Az igazgatók a fővárosban a saját tagjaikkal sem álltak szóba; ők a II. osztályban utaztak, elegánsak, jól öltözöttek voltak, bundákban, aranyórásan, gyűrűkkel - szintén cilinderrel! A népszínmű-énekesek - baritonisták - magyar ruhában, csizmában, árvalányhajas kalapban, fokossal tarkították a karnevált. Persze, akadt közöttük szegényes öltözetű - amolyan részeges színész is -, de cilindere annak is volt. Első útjuk a színészegyesületen lévő vendéglő vagy kávémérés volt. Reggelizés után a férfiak a kalaposhoz siettek — cilindert vasaltatni -, és vissza az egyesületbe. Dél felé már az első emeleti nagy gyűlésteremben megkezdődött a színészválogatás az igazgatók részéről. A színészek, színésznők jöttek-mentek vagy ültek, mint a lóvásáron, az igazgatók nézegették, mustrálgatták őket. Egy mellékszobából zongorakísérettel hol tenorista hangja, hol meg szoprán csendült fel. Ezeket az igazgatók vizsgáztatták, hallgatták meg, szerződtetés céljából. Az igazgató megszólít egy nőt: - Maga miféle szerepes! - A nő felveszi a szerepköri szavaló hangját: - Tragika! - Legutóbb, Csorváson Elektrát 7 3 játszottam. Az igazgató rászól: - Kacagjon! - A „csorvási Elektra" csücsörítve mosolyog. - Lássam a fogát! - kiált rá az igazgató. A színésznőjelölt fogazata hiányos. Vagy másik: - Milyen a szerepköre? - kérdi egy idősebb nőtől egy másik igazgató. - Én naiva vagyok! - Anya szerepkörre szerződtetem! Majd egy másik eset: - Koloratúr-énekesnő 7 4 vagyok! - Jöjjön, meghallgatom! - És mennek a zongoraterembe, ahol a zongora mellett egy színházi karmester ül, kotta nincs előtte, de olyan zenedarab nincs a zenei lexikonban, amit az ne tudna kívülről! Majd egy ripacs baritonista ódalog valamelyik igazgató közelébe, és érces hangon kezd egyik kollegájával beszélgetni - hangja harsonás -, közben az igazgatóra sandít - fél szemmel -, hogy vajon hallja-e a hangját? - Emelje fel a szoknyáját! - szól egy ripacs igazgató. Egy fiatal lány a szoknyáját emeli fel, mutogatva a lábát az igazgató úrnak. - Mert, tudja, kérem, nálam Boccaccio, A kis herceg 7 5 - trikós operettek mennek. — Henceg a direktor úr, és nagyképűen folytatja: - Állomáshelyeimen mindenütt katonaság - tiszt urak - vannak. Érti, ugye? Tiszt urak - gavallér emberek! - Kacsint, kerítő formában, a kis szubrettnek. Egy másik szobából vidám arcú nők és férfiak jönnek ki - ott kötik meg egy évre a szerződést, amit felbontani nem lehet - egyik félnek sem. így megy ez 4-5 napig, aztán ritkul a terem. Elutaznak a szerződött színészek szerteszét az országba, mert húsvétkor kezdődik az évad. A szerződött tagok útiköltséget - III. osztályra - és esetleg előleget is kapnak. Utána kocsma, kávéház. És hogy tudtak azok a ripacsok hencegni, az urat játszani, amíg tartott az előleg és az útiköltség! Aztán jött a sírás az újabb útiköltségre. A ripacs színigazgatók 33
