Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)

mellett, hogy „ki öskötött"?... ő-vel énekelte „e" helyett, úgy könnyebb volt. A baritonistánk. Törpének készült, de útközben felső teste egy kissé megnyúlt, s így összesen 155 cm magas lett. Ennek a szőrös örménynek igen szép hangja volt, de arca teljes mértékben Darwin

3

9 elméletét igazolta. Volt abban az időben egy pályadíjnyertes népszínmű: A gyitnesi vadvirág,

4

0 Ebben a népszínműben szép Fábián Gyurkát játszotta a fenti baritonista, a partnerét - a címszerepet -, Máriát a nyolcvankilós primadonnánk alakította. Idézek a darabból egy párbeszédet a fenti két szereplő jelenetéből: Mária: El akarsz hagyni?... Megver az Isten, szép Fábián Gyurka! Gyurka: Mit átkozódol, Mária! Férjhez mész... még csak 16 éves vagy! Itt, rendesen - minden községben - óriási tapsorkán - röhögéssel fűszerezve - hangzott el. Egyik ilyen „siker" után azt proponálta az igazgató a két szereplőnek, hogy a „szép" és a „tizenhat éves" szót hagyják ki a darabból. Erre a primadonna sírógörcsöt kapott... Csak egy jó negyedóra múlva tudtuk az előadást folytatni. A szőrtől-szőrös baritonistánkat reggel targoncán vitték haza. Az igazgatónk pedig boldog volt, mert a két „művészt" a színészbíróság - egy-egy félhavi büntetésre ítélte. A szubrett: Szőke, hal arcú, nagy bazedovos

4

1 kék szemekkel. Az egyik metszőfoga hiányzott, amit az előadáson fehér viasszal pótolt. A bokája nem volt éppen karcsú, a hangja inkább tremolás,

4

2 mint csalogányos - néha egy kicsit hamiskás. Mindig nevetett, amíg ki nem esett a viaszfoga, ami a harmadik felvonás alatt szokott bekövetkezni; ezután már csücsörítve játszotta végig a szerepét. Imádta a csendőröket - családi vonás -, az apja „ezredes" volt! A drámai szende.

43 Magas, sovány - igen előkelő - gentry származék. Tudott angolul, lovagolt is a szolgabíróval. Fantasztikus ruhái voltak: organtin

4

4 vagy vászon - amikre ő színes virágokat festett. Egy Trilby

4

5 című színdarab hozta lázba Európát... A darab egy 16 éves modellről szól, akinek gyönyörű a lába. Ez a modell az egész első felvonás alatt mezítláb járkál - a színpadon -, egy festő műtermében. A festő egy éppen nála vásárló márkinak, Trilby lábára mutatva, mondja: — Látja, márki, ilyen tökéletes láb még csak egy van Párizsban! — És a másik, mester? A másik, az kié? Árulja el! — Az a Trilby másik Iába! Rendszerint viharos taps - nevetés kíséretében - honorálta a bemondást. Trilbyt a szendénk játszotta, rémesen csontos, bütykös, tyúkszemes lábakkal, és kifogást emelhető tisztasággal; mert hát - az akkor divatos fekete harisnya megfogta volna...! Na és a naivánk?.^ Mert akkor - a romantikadúlás idején elengedhetetlen volt a naiva szerepkör, ami mellékesen az ártatlanságot szimbolizálta. Ez már több évtizede úgy volt, hogy a naivánk kötelessége volt ártatlannak lenni - a szó szoros értelemben! Óbudai volt, és rossz színésznő. Lehetett harminc felé, cérnavékony hanggal és negyvenöt kilóval. Hallatlan szervezőképessége volt — a szerelemben. Egy hét múlva már vőlegénye volt - egy olyan bródys (A tanítónő)-féle: Nagy István.

4

7 Ezzel persze arany gyűrű - széles, vastag - járta. És miután az ártatlanságnak elengedhetetlen szerve a templom, s ezzel kapcsolatosan a gyónás, áldozás; persze, hogy naivánk járta is azt naponként, ámulatára a község öregasszonyainak. Mit is ajándékoz egy szerelmes vőlegény a menyasszonyának? Egy vallásos medaillont - hosszú, nehéz aranylánccal, amit vagy megvett a szomszéd városkában, vagy otthon a ládafiókjából vesz magához -, mert a szerelem mindenre képes, még lopásra is! így gyűjtötte lassan a karikagyűrűket - amik évek múlva mind vékonyabbak lettek -, de mégis sikerült 1922-ig vagy harmincat összehozni, ami aztán a többi ékszerekkel, láncokkal együtt kitett egy szép villát - gyümölcsössel együtt - itt Pest környékén. Voltam is nála, ahol a férje fogadott - egy huszonöt éves férfi —, akinek a karikagyűrűt, órát, láncot most már ő vette meg... 19