Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Tudok én küzdeni remény nélkül is"

De az 1945 utáni igazolási eljárások során a Népbíróság igazoló bizottsága(i) figyelmen kívül hagyják a Németh-korszak munkáselőadásait is. Németh, aki azzal aztán végleg nem vádolható, hogy bármit is átvett volna a korábbi igazgatóktól, a passzívumnak ítélt örökségből egyetlen kivételt tett: folytatja Voinovich Géza Népszava-akció ját, s már az első évben felemeli a vasárnapi munkás-matinék számát. (A Hevesikorszakban nem rendeztek munkáselőadásokat a Nemzetiben.) 1939-ben Linhardt Antallal, a Népszava Kiadó új igazgatójával köt szerződést a matinék számának felemelésére — esti előadások beiktatásával. A munkáselőadások célját nem kell magyarázni, de okára — hiszen Németh Antal megismerése a célunk — érdemes kitérni. Németh egyik konceptusában olvassuk: „Vörösmarty a Nemzeti Színház megnyitására írott dramatizált prológusában, az Árpád ébredésében egy napszámos alakját is szerepelteti, annak az egyszerű munkásembernek, Thuróczy Pálnak állítván ezzel aere perennius emléket, aki két hétig feleségestől ingyen hordta a téglát az építkezéshez. Ez a nagy erejű jelképes cselekedet osztályfölötti nemzeti színházzá avatta ezt a kultúrintézményünket már akkor, amikor még a Pesti Magyar Színház nevet viselte".

4 Széchenyi „Nagy Parlag"-ján azonban egykönnyen nem sarjad vetés az elvetett magokból. Négyszemközti beszélgetésekben Németh az 1940—4l-es éveket jelölte meg mint olyan időszakot, amikor be kellett látnia, hogy terveit sorozatosan keresztezi a nagypolitika. A színháznak fokozatosan át kellett térnie a háborús gazdálkodásra, de ellenkező irányban, mint az első világháborúban, amikor a Nemzeti Színház egy időre bezárta kapuit, s általában lassított ütemben dolgozott. A Nemzeti Színház társulata ezekben az években már négy színházban játszik, rekordot döntő előadásszámmal. Az 1941. augusztus 16-án megtartott évadkezdő társulati ülésen — szokásától eltérően — nagyon rövid beszédet mond. „A mai magyar színésznek egy programja lehet, a munka, s ennek a munkának minőségi fejlesztése." Egyre kínzóbb dilemmája, meddig mehet el a háborúba sodort ország politikai vonalának követésében. Vívódásának hangot ad megnyitójában is: „A külsőleges magyarkodással szemben fontosabb a lélek mélyebb magyarsága... A beszéd félrevezethet és magyarnak mondhat valakit, aki nem az. De aki a cselekedetekben olvasni tud, annak számára a tettek sohasem hazudnak. Kívánom, hogy ez az egységes életérzés hassa át mindnyájunk lelkét, színészi képzeletét és minden cselekedetünket. Isten segítségét kérem munkánkra, arra a munkára, mely célunk, életünk egyetlen értelme és boldogsága"

5. A magyar társadalom ezekben az években tanuljá, a sorok közötti olvasás művészetét. így kell olvasnunk nekünk is Németh mondatait. Németh színházon kívüli tevékenységi köre most szűkül, elsősorban Hekler elvesztése miatt. El kell fogadnia, hogy egyelőre~az illuzórikus ábrándok világába tartozik a színháztudományi tanszék felállítása a Pázmány egyetemen. A debreceni körülmények sem szívderítőek. Elő70