Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Nem tetszeni, hanem használni akarok"

natot kérek, hogy hosszasabban foglalkozom ezzel a kérdéssel (Halljuk! Halljuk!), de nem óhajtok vele másutt és többször foglalkozni. (Dinnyés Lajos: Ez érdekli a népet, nem a választások! — Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Fö hibája Németh igazgató úrnak az — ami Dinnyés képviselőtársamnak is hibája—, hogy fiatal. (Elénk derültség.) Megnyugtatom a T. Házat, hogy Rákosi Jenő igen jó Népszínházat csinált annak idején, 33 éves volt, amikor megkezdte a Népszínház igazgatását. Radnai Miklós elég jó operát csinált a legnehezebb időkben, és 33 éves volt. (Úgy van! Úgy van! — Dinnyés Lajos: Én helyeslem!) Paulay Ede igen jó igazgató volt, s nem érte még el a 40. évét, amikor főrendező lett, és talán 42 éves volt, amikor igazgató lett... "

9 Hóman beszédének utolsó passzusát azért érdemes idézni, mert a baloldal politikai következtetéseket vont le az átszervezés kíméletlenségéből. (Nota bene, a hetven tagú társulatból Németh öt személyt küldött el, tizenhármat pedig nyugdíjaztatott.) Hóman: „Végül azt is szemére vetik az új igazgatónak, hogy vétkes konkurenciát csinál a magánszínházaknak. (Dinnyés Lajos: Nagyon helyesen!) Én sohasem fogom elismerni azt az elvet, amelyet talán sokan szeretnének érvényesíteni, hogy a Nemzeti Színházhoz azokat a színészeket szerződtessük, akik másutt nem kapnak szerződést. (Elénk derültség.)"

1

0 Elsősorban abból a célból, hogy az olvasó maga is ítélkezni tudjon a kinevezés „politikai" hátteréről (erre egyrészt Hóman pályájának utolsó szakasza kényszerít bennünket, másrészt Németh életének utolsó negyedszázadát meghatározó, és mindenképpen ehhez a kinevezéshez kapcsolódó oktalan bosszúhadjárat), idézzünk egy kisebb részletet Bajcsy-Zsilinszky Endrének 1935. június 3-án (tehát Hóman képviselőházi beszédének estéjén) kelt leveléből: „Mondanom sem kell, hogy igaz örömet szerzett nekem is a kultuszminiszter — úgy látszik, az egyetlen miniszter, akitől még valami jót várhatunk — a Te kinevezéseddel, és engedd meg, hogy ahhoz őszinte szívvel minden jót kívánjak. Egyben engedd meg, hogy röviden a magam személyes véleményét is tolmácsolhassam, hiszen Téged nem a Gömbös-féle kakukk-reformrendszer exponensének, hanem a helyes magyar müvészetpolitikai szemlélet, törekvés és tehetség fiatal reprezentánsának tekintünk, aki nem pártpolitikát, hanem müvészetpolitikát fog csinálni, akihez tehát ellenzéki oldalról is bizalommal és várakozással fordulhatunk".

1

1 Bekövetkezett végre, amit — valljuk be — csak kevesen reméltek: európai szellemű, a nemzeti érdekeket megbecsülő, korszerű szakmai ismeretekkel felvértezett színházi ember foglalta el a Nemzeti Színház igazgatói székét. Kérdés, hogy az újjászervezett Nemzeti Színház működtetése, a Rádió drámai osztályának vezetése mellett Németh Antalnak marad-e ideje színháztudományi munkásságának folytatására, felvállalt pedagógiai feladatainak ellátására? Németh megnyilatkozásainak ismeretében: „...a vérbeli színházmüvészt mindig valami kínzó nyugtalanság 62