Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
A peregrinus korszak
századik évfordulóján, a Jaschik-iskola közreműködésével. Az 1932 áprilisában megnyílt kiállítást több német városban is bemutatják. 7 A kiállítás előkészítése és megrendezése közben egyetem, könyvtár és természetesen színház! Németh a müncheni színházi eseményekről, a fentebb felsorolt más városok színházi életéről, saját munkájáról különböző hazai lapoknak, folyóiratoknak sorozatosan cikkeket ír. Mintegy ezzel is bizonyítja, hogy megszerzett tudását itthon akarja hasznosítani. Nem Németh az egyedüli, akiben ilyen reformátori szándék él, holott az itthoni eseményekről érkező hírek a lassan növekvő peregrinus tábor minden tagja számára világossá teszik, hogy a politikai körülmények nem szándékuk szerint alakulnak. Megérkezik a peregrinusokat megdöbbentő hír Klebelsberg Kunó korai és váratlan haláláról. Németh a Szegeden megjelenő Városkultúra 1932. október 25-i számában elbúcsúzik a gróftól, akinek szegedi pályakezdését és második színháztudományi ösztöndíját köszönheti. A peregrinusok számára fokozódik a bizonytalanság a nagy miniszter kiesésével (kinek a visszatérésében mindenki reménykedik, amikor a Bethlen-kormánnyal együtt lelép a politika színteréről). Klebelsberg halálával azonban ez a reménysugár is eltűnik. A hazatérő peregrinusokról nem véletlenül ír így Szerb Antal: „Az új emberek külföldről olyanfajta válságban érkeztek haza, mint egykor Bessenyei: sokkal európaibbak voltak, mint apáik és nagyapáik, és mikor Paris, London vagy Róma nagyobb vonalaihoz szokott szemmel hazatértek, lesújtva vagy unatkozó közönnyel szemlélték az itthoni biedermeieres, mindvégig elvidékiesedő, gyalogjáró irodalmat." 8 Az irodalmat értelmezhetjük tágabban is: művészetet. Némethet nem kell félteni a lesújtottság vagy az unatkozó közöny érzésétől. Külföldi útjai, a peregrinációs évek csak szítják a benne égő tüzet. 0, aki itthon az egyik legharagosabb kritikusa színházművészetünknek és az ezt a színházat elfogadó közönségnek, Berlinben módosítja véleményét: „A magyar közönség dramaturgiai színvonala magasabb, mint például a németeké". 9 E megállapítás előzményét megtaláljuk Berlini naplójában: „Az ostoba Berlin újra megmutatta, mint annyiszor, hogy nem ért a művészethez és a művészi radikalizmusa csak álarc". 1 0 Ez távolságtartásának bizonyítéka. Nem fogadja el kritikátlanul a rázúduló élményeket, viszont meglátja és megőrzi az igazi értékeket. Berlinben írja le azt a gondolatát is mint az otthon hasznosítandók egyikét, mely az elkövetkező évtizedekben valósággal fixa ideája lesz: „Milyen örömmel vezetnék Budapesten egy színpadművészeti stúdiót!" 1 1 Vajon ha Németh Antal megvalósíthatná tervét, milyen irányú, szellemű lenne ez a stúdió? Kozmopolita szellemű, az avantgárd felé hajló műhely vagy az európai új irányt valami mással is ötvöző iskola? Németh egész életén keresztül őriz relikviákat, Koltai Tamás az Új szinházatl-kötethez írt egyik kommentárjában megemlíti a féltve őrzött Kassák-kéziratot. (Ismét az avantgárd!) De hagyatékában találunk 36
