Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A peregrinus korszak

A PEREGRINUS KORSZAK Négyesy László támogatásával Ncmeth 1928 áprilisában beiratkozik a berlini tudományegyetemre. Mint ösztöndíjas egy tanév — az 1928-29-es — hallgatására kap lehetőséget.

1 Ismereteit a színháztudomány, színháztörténet, a rendezés és a színpadtervezés terén csupa világhírű professzor — Lorenz Kjerbüll-Petersen, Max Hermann, Ferdinand Gregori, Oskar Fischel, Hermann Reich — óráin gazdagítja. Németh ekkor már kitűnően érti és beszéli a német nyelvet, hasonló fokon az olaszt is. Tanul franciául és angolul, még a Pázmány egyetemen megkezdi a svéd nyelv elsajátítását. (Hekler hatására ógörög nyelvi stúdiumokat is folytat.) Csak a teljesség kedvéért említjük, hogy 1953-ban orosz nyelvből vizsgázik a Gorkij Könyvtár hároméves tanfolyamán. Németh már járt korábban is Berlinben (1927-ben), akkor ismerkedett meg Leopold Jessner rendezői működésével. Ezúttal azonban hosszabb időt tölthet a weimari színházművészet központjában. A berlini színházi események, különösképpen Brecht-Weill 1928-ban bemutatott Koldusoperaja, valamint Alexander Granowski Zsidó Színházának előadásai valósággal elbűvölik. Granowski személyében először találkozik olyan rendezővel, aki az öncélú rendezőmüvészet következetes végiggondolója és megvalósítója. Egyébként Granowskit általános németországi és európai fogadtatása arra az elhatározásra juttatja, hogy az 1928-29-es turnéról már ne térjen vissza a Szovjetunióba. (Mint arról értesültem, Németh berlini — majd peregrinus útjának újabb állomásain: Münchenben, Kölnben, Párizsban és más európai városokban szerzett — tapasztalatairól, naplója és feljegyzései nyomán külön tanulmány készül.) Németh 1945 utáni „ráérős" korszakában e sorok írójának sok részletet, sok intim epizódot is felidézett a magyar ösztöndíjasokat Berlinben körülvevő színes kavalkádról. Hogy ezt a „Torschluss" előtti sajátos 33