Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Függelék - Az európai színházi kultúra mai helyzete (Németh Antal előadása)

Guckkastenbühnét, és megteremti a tér tiszta realitását és a színészi játék játékszerűségét őszintén kihangsúlyozó Raumbühnét. A színpad tisztán és világosan, monumentális tagolással áll a nézőtér közepén. A színészi játék minden irányban egyformán teljes megkomponáltságra törekszik, mint a jó szobor. A színjáték tárgyi tartalma pedig rögtönzésből, a Stegreif-drámából próbál megújhodni, hogy milyen szerencsével, azt a jövő dönti el. Ez a mai kor színházi kultúrájában érvényesülő törekvések erővonalainak szaggatott rajza. A vonalak mind egy irányba futnak: a káoszból a rend felé. Azonban mondottuk, hogy a színjátszás hü tükre a társadalmak lelkiségének. Ma még csupán vágyról beszélhetünk, mely mindenkit eltölt egy új hit megnyugtató egysége után. Ezért a színjátszás csak akkor fogja megtalálni adekvát kifejeződési formáját, ha már kialakult annak az új kollektív világnézetnek, egyetemes kultúrának belső rendje, melynek megnyilatkozása lesz majd a holnap színjátszása. *Tanulmányunkban korábban jeleztük, hogy rendelkezünk Németh Antal fentebbi előadásszövegével, melynek témája részben tartalmi összefoglalása az 1944-es szeminárium első felében A rendezés elmélete és gyakorlata című kollégiumon elhangzottaknak. Az előadás szövege tudomásunk szerint nyomtatásban sohasem jelent meg. Az előadás időpontjára Németh sem emlékezett. A tanulmány befejező része viszont arra utal, hogy megírásakor Németh még a weimari korszak bűvöletében él. Kétségtelen, hogy ilyen fokon ez csak epizód életében, de lényegét — az európai színház útkeresését meghatározó weimari szellemet — sohasem tagadta meg. Amikor azt látjuk, hogy későbbi tevékenységét expanzív magyarságtudata határozza meg, ebben mindvégig szerves részeként jelentkezik világszínházi alapélménye, melynek egyik forrása éppen az említett weimari korszak. A magyar színház történelmi hivatásának betöltését — s nem hiszem, hogy ebben tévedek — abban látta, hogy miképpen tud lépést tartani a nemzetek feletti folyamatokkal. Mert minden eredmény alfája és ómegája a széles, európai látókör és az átélt nemzeti múlt ötvözni tudása. 188