Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Hiszek a színház halhatatlanságában"
Magunkról ezt: húsz éven át folytattam az írói munkát, semmi mással nem foglalkoztam. Tizenöt évet éltünk New Yorkban. János fiúnk már önálló (most októberben nősül), becsületes, hűséges barát. Elmúlt tavaszon feladtuk a New York-i lakást, és időlegesen idejöttünk, ahol egy ún. »Condominiumos«, öröklakás nem mindig zavartalan, de mindenestől elégedett tulajdonosai vagyunk. Szeretünk itt élni: Görögország, Dél-Itália, Dél-Franciaország partvidéke az a keskeny sáv, ahol az emberek még nem tévesztik össze a »humanitást« a »prosperitással«. De ez is csak múló tünet. Carpe diem? Nem, Carpe Secundum. Még egy évet szeretnénk itt maradni, aztán — talán — visszamegyünk Amerikába. (Nem New Yorkba, nem öregeknek való, de az északamerikai vidék tájilag is, emberileg is rokonszenves. Sajnos, klimatikus vonatkozásban nem az — öregek számára ez is fontos.) Itt közvetlen a tenger partján van a lakás, nagy »terrazza« is van hozzá, kilátással a Costiere Amalfitana vadregényes, deklamáló díszletére — ha úgy fordul, hogy erre jársz, szeretettel várunk. Elküldtem címedre két könyvet: Napló, 1945-57 és Egy úr Velencéből. Előbbi számot ad a hosszú vándorlás néhány fordulatáról. A másik: verses színpadi változata a Vendégjáték Bolzanoban című regénynek — közel 30 esztendő előtt Te biztattál erre a munkára. Akkor nem volt hozzá érkezésem, New Yorkban aztán elszántam magam és megírtam. — A Naplót folytatom, és ebben az évben megjelenik az 1958-67-es eresztés, azt is elküldöm; és egy regényt, San Gennaro vére a címe, kb. 10 év előtt írtam — egy televíziós játék változata is van, nem láttam, de azt mondják, érdekes volt: 90 perc, végig csak párbeszéd, dán rendező munkája. Még két könyvet szeretnék megírni: egy regényt (munkában van) és egy kötet emlékezést. Azontúl már csak a régi írások javításával és karbantartásával akarok foglalkozni, ahogy lehet. Summázva: az elmúlt húsz esztendő sok olvasmányából két sor maradt meg emlékbe. Az egyik az öreg Leautaud mondása, aki 80 éves korában, egy újságíró érdeklődésére vállat vont és ezt felelte: »Nincs más haza, csak az élet«. A másik az öreg Santayana tanácsa: »Let us live in mind«. Azt hiszem, igazuk volt. Feleségednek is, Neked is a legjobbakat kívánjuk, Téged mindketten változatlan barátsággal ölelünk Sándor szeretettel, Lola" 4 7 Szeptemberben Németh Antal már nehéz harcokra kényszerül a támadó testi bajokkal szemben. Mindeddig fáradhatatlanul dolgozott, de van egy határ, amikor — a jövőben elvégzendők érdekében — le kell állni. 174
