Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
A „praeceptor"
dánsa 1881-ben terjeszti fel Paulayt a Ferenc József-rend lovagkeresztjére, s ugyanekkor Paulay már tagja az akkori európai politikát döntően befolyásoló szabadkőműves rend magyarországi részlegének, a Corvin Mátyás-páholynak. (A páholynak Paulay „nagymestere" volt.) Trianon után — az elnyert függetlenség kétes örömében — a „nem nagyszámú" vezető réteg ismét bizakodni kezd a magyarság talpraállításában. Ebben az új történelmi korszakban a „Nemzeti Színháznak nagy hivatása van s több kötelessége, mint a béke boldog éveiben. Ma megint a magyarság és műveltség egyik bástyája, a nemzeti szellem ápolója, kultúránk egyik kifejezője" — írja 1920-ban Voinovich Géza. 1 8 Pukánszkyné Kádár Jolán — akinek a könyvéből kölcsönöztük Voinovich sorait — Németh Antal szellemében folytatja Voinovich gondolatmenetét: „Száz év előtt a magyar középnemesség állította fel ezt a színházat, s most jogutódja, a középosztály küzd újra azért, hogy a száz év előttiek elgondolásai öltsenek benne ismét testet. Nehéz az út vissza, kanyargásokkal és zökkenőkkel teljes, de a századik fordulón már újra rajta áll a színház". 1 9 De a századik évfordulóig, vagy 1937-ig még sok víz folyik le a Dunán. Még az sem biztos, hogy a középosztály alkalmas lesz-e annak az örökségnek az átvételére, amit újkori történelmünk emberileg igen magas rendű nemzedéke, az 1848 előtti reformnemzedék hagyott utódaira. Mindenesetre 1920-ban a remény lángja már pislákol, hogy a nemzeti színházi igazgatók — ha azonosulni tudnak a. XIX. század első felét meghatározó reformeszmékkel — kijutnak a korábbi korszak zsákutcájából. Hogy meg fognak felelni Vörösmarty célt adó szavainak: „E ház, az élet zajló iskolája / Ez annyi hő érzelmek temploma, / Csak kis valóság nagy remény után, / Virágbokor virágos kert helyett, / Zálog, jövendő fénylőbb birtokért." A Szózat költőjének a „Pesti magyar színház"-at megnyitó Árpád ébredése című alkalmi művecskéjéből idéztük a költő szavait. Az 1837. augusztus 22-i ünnepi előadáson e verssorokat „Egressy Gábor úr" mondta, száz évvel később — 1937. október 25-én — pedig Tímár József. JEGYZETEK 1 A továbbiakban gyakran idézünk az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában elhelyezett Németh Antal-hagyaték iratanyagából. A hagyaték a Fond 63 számot kapta, az idézett levélrészlet a 63/438. szám alatt található meg. A későbbiek során a hivatkozásoknál az OSzKK. N. A. F. rövidítést használjuk, s feltüntetjük a hivatkozott dokumentum tételszámát. E rendkívül gazdag anyagot Németh Antal 1935 óta kiemelt figyelemmel kezeltette. A Nemzeti Színház iratainak sorsa címmel részletes beszámolót készített Az OSzK évkönyve részére (Bp., 1966. 247-254.). Cikkében leírja a Nemzeti Színház iratainak hányatott sorsát. Megemlíti, hogy amikor Pukánszkyné nagy munkájához (A Nemzeti Színház százéves története, I—II. Bp., 1938-40. hozzákezdett, még 16
