Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Hiszek a színház halhatatlanságában"

ladják a környezetének általános színházi tudatát. De éppúgy meg kell értenünk azt a maroknyi fiatal, művészi igényét tekintve progresszív, baloldali közönséget is, amely az állami kultúrpolitika prominens képviselőjét, a konzervatív nemzeti színházi hagyományok őrzőjét látta benne, s inkább szegődött lelkes hívévé Major Tamásék forradalmian plebejus, ifjontian vagány ellenszínházának. Amely mellesleg Németh Antal szárnyai alatt bontakozhatott ki". Mindebben sok igazság van, de éppen abból a kevésből nyerhetünk más koloritású képet, ami hiányzik belőle. Kezdjük azzal, hogy a Németh „szárnyai" alatt kibontakozó „plebejus, ifjontian vagány ellenszínháznak" olyan valaki a spiritusz rektora, akit a népből származó igazgató tudattalanjában őrzött elfogultsággal, a szegénységből a legnehezebb küzdelem árán fölemelkedők gyanakvásával szemlél. De ehhez nem „osztályharcos alapon" jut el. Németh mindössze egy éve vezeti a Nemzetit, amikor Tasnádi Nagy András államtitkár

2 számonkérő, utasító hangú levélben szólítja fel Major Tamás foglalkoztatására. Németh két oldalas válaszlevélben védelmezi színészfoglalkoztatási politikáját és magyarázza el a rendezői hivatással kapcsolatos álláspontját. Bizonyítja, hogy Majorra Carl Zuckmayer Kristóf Katica című darabjában (bemutató: 1936. febr. 28.) osztott szerepet, mégpedig jelentőset, de a próbák folyamán kénytelen volt ezt átosztani Sugár Károlyra. Németh így zárja levelét: „Szerény nézetem szerint, ha valakinek rendezői ambíciói vannak, akkor ne a Nemzeti Színház színpadát tekintse ahhoz előiskolának, hanem menjen egy-két évre vidékre, majd külföldre, hogy egyaránt szerezve rutint és inspirációt megállhassa helyét a Nemzeti színpadán is".

3 Joggal feltételezhetjük, hogy ez a felülről érkező utasítás mérgezően hat Németh és Major kapcsolatára. Németh világképének ismeretében nyilvánvaló, hogy sohasem tartozott a bosszúállók népes táborába. Megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy idővel elismerte volna Major színészi képességeit, ha nem lép közbe Majomé Papp Mariska, Major Tamás édesanyja (aki egyébként^ Újpesten a keresztényszocialista párt helyi szervezetének vezetője, az Ébredés című Újpesten és a. Városi Színházban is előadott irredenta darab szerzője, az Allj meg, Horthy Miklós című verseskötet írója

4) nem indítana levélháborút fia érdekében. Való igaz, hogy Németh minden jelentősebb levelet, feljegyzést megőrzött, de — ezt mint szemtanú igazolom — 1946-tól kezdve voltak olyan pesszimista rohamai, amikor a cserépkályhák begyújtásához fontos iratokat is felhasznált. Sok irat pedig üres hátoldala miatt Peéry Piri regényírói tevékenységének lett áldozata. Ezt tudva szinte elképesztett az a vastag dosszié, amiben Majomé Papp Mariska leveleit, céduláit megtaláltam a Széchényi Könyvtár Kézirattárában. 81 darabot számoltam meg ezekből. Találtam köztük olyat is, amit feltehetően Jávor Pál vetett papírra. Papp 154