Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

fajult igazolási eljárás idejében. Tartalmukból képet nyerhetünk a szeminárium körülményeiről, belső életéről. Az első levél szerzője jelen dolgozat írója, a másodikat Margalit Gabriella írta, aki 1945 őszén — a doktori cím elnyerése után — Thienemann Tass Tivadar professzor tanársegédje lett, s a Thienemann-tanszéken megalapította a rövid életű Sajtótudományi Intézetet. A leveleket teljes egészükben közlöm, mert mindkettő jellemzően dokumentálja a korszakot is, melyben megszülettek. „Adorján Antal Úrnak, a XIV. sz. Igazoló Bizottság Elnökének, Budapest Igen Tisztelt Elnök Úr! Az újságokban megjelent közleményekből értesültem Németh Antal dr.nak, a Nemzeti Színház volt igazgatójának igen széles körű igazolási eljárásáról, és ezért bátorkodom itt közölt adatomra szíves figyelmét felhívni. 1944 januárjától június hó végéig voltam a Németh Antal vezetése alatt működő rendezőképző akadémia hallgatója. Az órákon rendezéselméleti előadásai nyomán az a kép alakult ki bennem, hogy méltán áll Németh Antal a jobboldali sajtó orgánumainak pergőtüzében. Németh Antal több ízben leszögezte, hogy Reinhardt és Jessner rendezői irányvonala mellett a nagy orosz rendezők stílusa és elvei jelentik a korszerű, haladó szellemű színházat. Ezen túlmenően elejtett megjegyzésekkel és a német bevonulás napján a Kossuth című darabban a színpadra feltűzött amerikai lobogóval elég nyíltan kimutatta érzéseit a háborúval kapcsolatban. Továbbá megemlíteni kívánom, hogy az Akadémián az akkori időkkel ellentétben olyan tanárok tanítottak, mint Révay József, Tolnay Pál stb. A hallgatók között pedig két zsidó származású volt, akiket a személyi okmányok bemutatására nem köteleztek, és egy menekült lengyel rendező, aki Sztanyiszlavszkij moszkvai színházában volt gyermekszínész. Engem 1944. május l-jén letartóztatott a Gestapo egy barátommal együtt, és csak egy hónapi fogság után bocsátottak szabadon. (Barátomat, dr. Tenczer Györgyöt, aki jelenleg az Állami Bányák vezető főmérnöke, zsidó származása miatt Mauthausenbe vitték.) Szinte természetes volt, hogy szabadulásom után Németh Antalhoz fordultam segítséget kérni esetleges további üldöztetésem miatt. Németh Antal a lehető legszívélyesebben fogadott és felajánlotta segítségét, és ekkor — ezt örömmel mondhatom — a tanár és tanítvány viszonya lényegesen elmélyült, így kaptam meg — amikor később katonaszökevény voltam — az e célra rendelkezésre álló Vadaskerti úti lakásának címét is. A felszabadulás után a Szakszervezeti Tanács titkárának, Kisházi (Kütreiber) Ödönnek — aki régi ismerőse családomnak — ajánló soraival 137