Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

ólomból készült, és egyik oldalára egy bagolyt véstek, a másikon tüntették fel a néző helyét. Gyártottak terrakottából is belépőjegyeket, ezeken feltüntették a hely bérlőjének nevét. De ez már később történt... A római tesserát — Róma világbirodalom volt! — elefántcsontból készítették. (... ) Az előadás végén a közönség vagy tapsolt vagy a nyelvével csettegett. Ez utóbbival nemtetszését fejezte ki. A legnagyobb elismerésnek az számított, ha a közönség egy-egy jelenetet megismételtetett". Cserés előadásait száraznak csak a felszínes érdeklődésű hallgató tarthatta. Kitérői is intellektuális jellegűek. Gyakran példákon mutatja be a görög színháznak az európai színjátszásra gyakorolt hatását. Először az Oltalomkérőkkel foglalkozik, s utána az Oreszteiával. A jegyzetekben sűrűn alkalmazott felkiáltójelek tanúsítják, hogy milyen elképedéssel hallgattuk az ilyen szentségtörő kijelentéseit: „Aiszkhülosz elnagyolta figuráit. Hibája, hogy csak egyes jeleneteket vett át az eposzból". A két főszereplő jellemének megrajzolásakor pszichológiai módszerrel él, így mutatva példát arra, miként mutassák be a rendezőnek készülő hallgatók a szerepet játszó színésznek Agamemnont és Klütaimesztrát. „Agamemnont — mondja — patetikus magatartás jellemzi. Ezért ajambikus trimeterekben írott szöveg. Az ünnepélyesség és distancia valójában érintkezési félelemből születik. Agamemnon olyan ember, aki már befejezve látja életprogramját, tehát már kész kompromisszumokra. Befolyásolhatóságát igazolja a Kasszandra-epizód. Hagyománytisztelete és vallásossága már csak formális, ő maga néha puerilis (éretlen, gyermekies), máskor megmutatkozik szenilitása is. Szemben áll vele a drámai érdek hordozója: Klütaimesztra. A királynő ekkor 45 éves, vonásai férfiasakká váltak. Egyébként tárgyilagos, mogorva, józan, radikális szemléletű, lelke mélyén erősen szadista. 0 a világirodalom első bestiája. Nagyszerű szervezőképességgel rendelkezik." Cserés előadásai folyamán többször hangsúlyozza, hogy az Oreszteia elemzéséhez Tairov (jegyzeteinkben a kiváló orosz rendező nevét még Tairoffnak írtuk) Felszabadult színház című könyvét tekinti irányadónak. A német kiadás címe: Entfesseltes Theater. Eredetileg: Zapiszki rezsisszjora — Egy rendező feljegyzései. Emlékeztetőül: 1. Tairov szoros kapcsolatot tart Némethtel. 2. 1944 első felében vagyunk. 3. Cserés elemzését érdemes összevetni az 1962-ben megjelent a Színházi kalauzban olvasható, Agamemnonhoz fűzött jegyzetével (62. oldal). Cserés előadásainak szenzációja Georges Polti könyvének (Les 36 situations dramatiques, Paris, 1895.) az ismertetése. Polti ebben a könyvében — természetesen a maga korának ismereti szintjén — próbál válaszolni arra a Goethe óta vitatott kérdésre, hogy hányféle drámai szituáció létezik? Polti harminchat drámai helyzetet kutat fel két és félezer év drámairodalmából — Schiller ennél jóval kevesebbet talált! —, s rendszerét teljességre törekvő példatárral igazolja. 120