Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
Célegyenesben?
Két lehetőség viszont nem adatott meg számára, pedig ezekért hajlandó lett volna pályamódosításra: a film és a Színművészeti Akadémia. Most, 1943-ban, az egyik cél felé vezető út megnyílni látszik számára. Mintha helyzete is kedvezőbb lenne, a liberális és baloldali sajtó nem támadja, ellentétben a nyilas orgánumokkal, melyek valóságos össztüzet zúdítanak rá. Ugyanakkor figyelembe kell vennie, hogy két év múlva, 1945-ben, lejár második ötéves szerződése. A napi politika nem foglalkoztatja, annál inkább a távlati. Ehhez tartozik a magyar színházművészet átmentésének egyre sürgősebb feladata. A magyar színháznak fel kell zárkóznia az európai színházművészet élmezőnyéhez. Ehhez a munkához jól képzett szakemberek kellenek. Napjainkban még sokan vannak, akik úgy hiszik, hogy Németh Antal saját illúziói fogságába esett, mert olyan végtelen kompromisszumkészséggel próbálta céljait elérni, ami már a célok feladásához vezetett. Nem szándékozom kétségbevonni ennek az állításnak részbeni igazát, lehet, hogy Németh a taktikai vétség bűnébe esett. Ezzel szemben áll az a tény, hogy a magyar élet minden korban igyekezett a kiugró szellemi teljesítményt nyújtók számára kedvezőtlen légkört teremteni. Egy 1938-ban megtartott előadása gépiratában találtam ezt a mondatot: „Míg egyik oldalon a szellemi javak termelése terén mindent elkövettünk a termelés csökkentésére, hasonló buzgalommal nem cselekedtünk semmit a kultúra javait élvező tömegek színvonalának emelése érdekében". 6 Aki ezt a jelenséget felismeri és általánosítani is tudja kora társadalmának szellemi irányítóira — önmagát sem kivéve a felelősek közül —, nem hiszem, hogy hagyná magát elvakítani saját illúzióitól. JEGYZETEK 1 Németh Antal 1943-ban Szófiában is megrendezi a Csongor és Tündét. 3 In: Németh Antal: Új színházat! Vál. és szerk.: Koltai Tamás. Bp., 1988. 443. 3 Zsindelyné Tüdős Klárának Németh László támogatását ígéri. Németh László: Életmű szilánkokban. Bp., 1989. II. 114. * Huszár Tibor: Bibó István. Debrecen, 1989. 30. 5 Saját példány. 6 OSzKK. N. A. F. 209. 104
