Bartha Andrea: Színpadi látvány a századelőn (OSZM, Budapest, 1990)
A színpadi tervező
mozgalmas életét, a hajótörött Leo éhségét álmában kielégítő remek gyümölcsszüretet (táncoló ananász stb.), a vadregényes sziklákat ábrázoló vándordíszletet, She tündérkertjét, ahol kedves táncukat lejtő régi görögök, renaissance-kori udvari nép, barokk szalonvilág stb. felidézésével bizonyítja be She, hogy ezeket az időket ő mind átélte." 14 Mint ebből a cikkből is kiderül, Kéméndy nem fukarkodott a látványelemekkel, és a történet-adta látvány-problémákat találékonyan megoldotta. A produkció sikeresnek mondható, hiszen 57 előadást ért meg. A nálunk is ható külföldi színházi tendenciák közül még mindig a meiningenizmus volt a legjelentősebb. Kéméndy is eleinte a meiningeni stílus odaadó híve volt és igyekezett ezt a tökéletesség szintjére emelni. Néhány példa: A sajtó megírta, hogy 1896-ban Gabányi Sámuel király című darabjához Kéméndy régészeti tanulmányok alapján tervezte a dekorációkat. Pékár Gyula Mátyás ós Beatrix című darabjának 1904-es bemutatójához a helyszíneket, öltözékeket stb. Bonfini nyomán rekonstruálta, és tárgyi emlékeket is pontosan lemásolt. Az Aidá-hoz egyiptomi falfestmények figuráiról készített másolatokat. A She jelmezterveit valószínűleg Molnár Árpád festhette meg, 1 5 de Kéméndy elképzelései alapján, mivel fennmaradtak színes ceruzavázlatai, amelyek részletes útmutatást adnak a ruhák kidolgozásához és az alkalmazandó színekhez. Antik témájú darabokhoz görög vázákról ornamentika-típusokat gyűjtött. A Britannicus előadásához számtalan antik fibulatípus vázlata maradt fenn, ehhez a darabhoz több tucat római páncél rajzát is elkészítette. A bolygó hollandihoz északi hajóformákról készített vázlatokat. Ezek a kiragadott példák is jól érzékeltetik Kéméndy részletekbe menő precizitását. Számtalan tanulmányrajza, vázlatfüzete arról tanúskodik, hogy jól ismerte a viselettörténettel foglalkozó műveket, pl. Hottenroth munkáját. Eleve komoly tapasztalatokkal rendelkezett, hiszen, mint erről a festészetével foglalkozó részben már esett szó, zsánerképeihez is végzett tanulmányokat, és jól megismerte a korstílusokat. Kéméndy a legtöbb tervhez anyagmintákat is mellékelt, sokhoz készült külön részlettanulmány. Külön megrajzolta a cipőket, kalapokat, parókákat, még a maszkokat is és a kellékeket is megtervezte. A tervek kidolgozása finom, részletező, cizellált. Kivitelezésüket nagy gonddal végezték, a jelmezekhez lehetőleg nemes anyagokat használtak, selymet, bársonyt, brokátot stb. az adott megfelelő mintákkal. Ha nem állt ilyen rendelkezésre, akkor Kéméndy leszövette, vagy kihímeztette ezeket. A ruhák lehetőleg eredeti szabásminta alapján készültek, és jól aládolgozták őket, így nagyon tartósak voltak. Ez a részletekbe menő precizitás azonban nem mindig válhatott feltétlenül előnyére a kosztümöknek. A közelről bizonyára lenyűgöző, pompás, részletgazdag ruhaköltemények a távolság miatt nem érvényesülhettek igazán a színpadon, a részletek egybemosódtak. Erre Kéméndy maga is rájött, mivel a századforduló után jelmezei fokozatosan egyszerűsödtek, igyekezett stilizálni, dekoratív színfoltokban gondolkozni. „... Azt is bizonyítja a tapasztalás, hogy a színpadon sok dolog nem tesz hatást, ami közelről nagyon finom és szép. Az esti világítás és a távolság megkívánja, hogy a szövet mintája, vagy a ruhára alkalmazott ékítés kevés és nagyméretű legyen, sőt, szabás dolgában is minél egyszerűbb, annál jobb. Az apró detailok a nézőtérről nem látszanak, és így fölösleges az általános hatást haszontalan apróságokkal csökkenteni. ..." - írja a kosztümről egyik cikkében, 1904-ben. 1 6 Tervezésein nyomot hagyott a szecesszió hulláma, főleg a fantasztikus vagy egzotikus jelmezek stílusában (pl. Gemma 1904, Psyché 1906, Medea 1908, Elektra 1910, 16
