Bódis Mária: Két színházi siker… (MSZI, Budapest, 1984)

Székely György: Bevezető

mára, A kötetben található két tanulmány két olyan fotásorozat felhasználásával jöhetett létre, amelyeket századunk elején készitettek két, a magyar színháztörténet szempontjából igen jelentós előadásról. Bakonyi - Heltai - Kacsoh János vité

z-ét a Király Szinházban mutatták be 1904. november 18-án; Madách Imre drámai költeményét pedig a Népszinház-Vigoperában rendezte és 1908. június 16-án mutatta be Hevesi Sándor, aki ekkor vitte szinpadra először ezt a müvet. /A Nemzeti Szinházban természetesen már 1883 óta játszották, lényegében a Paulay Ede féle rendezést véve változtathatatlan alapul./ Mindkét előadás tehát századunk első évtizedébe esett és, a jelen tanulmányok szempontjából, olyan időpontba, amikor a fotóművészet már képes volt viszonylag hitelesnek tekinthető felvételeket késziteni és ezt, egyes sikeres és értékesnek minősitett produkció esetében sorozatszerüen valósítani meg. Bódis Mária tanulmányainak alapjául éppen két ilyen különlegesen gazdag sorozat szolgált. Az első értekezés cime: "Egy szinjáték vizuális reckons trukc lója" ; a másodiknak, amely Az ember tragédiáj

a már emiitett előadásáról szól, az eleimében, műfaji meghatározásában szerepel az "előadás-rekonstrukció" kifejezés. Már ezekből is nyilvánvaló, hogy a munka kitűzött célja túlmegy a fotók egyszerű leirásán. Nemcsak azt vállalja, hogy -szaktudományunkban először - egy forrásértékesitő módszer próbáját végezze el, hanem azt is, hogy két jelentős szinpadi produkció vizuális arculatát rekonstruálja annak szinte teljes folyamatában. /Ezzel a mai rendezők munkájához is segitséget is nyújthat: az 1982-83-as évadban a kaposvári Csiky Gergely Szinház János vité

z-előadásának rendezője, Ascher Tamás pl. maga is használta az első tanulmányt. /A szerk.// Ennek a munkának a során a fotóelemzés eszköze szinte csak része lesz egy nagyobb összefüggés-rendszer feltárásának. Kiderül ugyanis, hogy a színházművészet komplex, sokeszközü alkotásait, hatásmechanizmusát is csak sokoldalú vizsgálattal lehet megközelíteni, s e vizsgálódásnak éppúgy része lesz a fotó, mint a súgó- vagy rendezőpéldány, az előadásban részt8