Bódis Mária: Két színházi siker… (MSZI, Budapest, 1984)
Az előadás
ge, s az álommal Éva is eltűnik. A függöny előtt ketten maradnak: Ádám és Lucifer. Ekkor fordul Ádám Luciferhez: "Vezess, vezess, új célra, Lucifer..." /SP/ Madáchnál Ádám itt kimegy a szinről. Hevesi megállíttatja Lucifer által /SP/, igy még hallja Lucifer végszavait: "Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb a célt, hogysem reméled, És sirai fogsz majd, látva, hogy mi dőre / magában/ Mig én kacaglak, /fenn/ Menjünk hát előre I" /"A szabadság induló hangjai mellett elindulnak, a szin elsötétül, a zene egyre erősödik s átvezet a következő színre." /SP/ A két főalak tovább lép a történelemben. Ahogyan Hevesi fogalmazza "Ádám a jelenetek végén magára eszmél /az eddigi rendezés ezt elhanyagolta/ - más-más eszközökkel? 7'' 1 0®'' Athén. A háttérfüggönyön a távoli Akropolisz. Az oldalkuliszszák athéni palotarészleteket ábrázolnak, előbb domborműves talapzaton táncoló istennők szobra, balra a templom bejárata, lépcsővel és dór oszlopokkal, A jobboldali belógó oszlopkulisszánál emelvény áll. A képeken /26# és 27.sz./ a szereplők eltakarják. Reggel van. A súroló fények a templom mögötti bokor levelei árnyékát foltokban verik a falra. A 26. és 27.sz. kép nem örökiti meg a teljes szinteret, a jobboldali zárókulisszák lemaradtak. Mélységében kisebb a szinpad az eddigi játéktérnél, nyilván technikai okból: az egyiptomi piramis-háttér elé eresztették le az Akropolisz képét. A szűkebb szinpadot Hevesi jobban betölthette a Néppel, amely most valóságosan cselekvővé válik. Igy nagyobb arányú részt kap a látvány-mezőből, mint az előző szinben. Az ellenpólusok egymáshoz helyzetileg is közelebb kerülnek: a menedéket adó templom az egyén /Éva, Kimon, majd Miltiades/ szintere, az egész athéni köztér a Nép szintere. A társadalmi rang is jelezve: Miltiadesék a lépcső magaslatán állnak, amit a drámai helyzet is indokol. Mégis, elkülönülésük kevésbé hangsú150
