Bódis Mária: Két színházi siker… (MSZI, Budapest, 1984)
Székely György: Bevezető
lehetőség, méghozzá annyival is hitelesebben, mert a dokumentumokat közvetlenül az olvasó elé lehet tárni, aki a kutató gondolatmenetét, megállapításait a maga részéről azonnal ellenőrizheti, A fentiekből nyilván kiderült, hogy a történeti fotóele mzés módszere minőségileg ú.i eszközzel gyarapit.ja a színháztörténeti kutatás lehetőségeit , s ezt az eszközt e két tanulmányban mindjárt működtetése közben láthatjuk. Ezzel kétségtelenül nagy lépést tettünk-tehetünk az oly megfoghatatlan kutatási tárgy, a múltban történt szinházi előadások valóságának megragadása felé. Igaz ez akkor is, ha a komplett előadás teljes rekonstrukciója még ezzel a módszerrel is lehetetlennek tűnik, hiszen a folyamatosságot, az élő egészet ezzel a módszerrel sem tudjuk a maga gazdagságában felidézni. De - és ez rendkívül fontos tény - a történeti fotók elemzése, kellő kutatói fegyelemmel és forráskritikával egy olyan korszak szinmüvészetéről ad az eddiginél árnyaltabb képet, amikor még a mozgó valóság megragadására semmiféle rögzitő eszköz nem állt rendelkezésre, nem volt sem néma-, sem beszélő film, a századunk végére kialakult egyéb, ezeknél jóval tökéletesebb rögzitő technikáról nem is beszélve. És különösen fontossá válhatik ez a módszer a színháztörténeti szempontból paradigmatikus fontosságú előadásoknak az eddiginél lényegesen gazdagabb rekonstruálásár a, amint ezt egyébként az itt következő két tanulmány is bizonyithatja. Székely György 12
