Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

* mögötte, meg egy rejtélyes partitura, valamiféle matematikai partitura. Azt a szituációt hozta létre, hogy olyan csendek voltak benne, hogy egyrészt megszólaltak bennem a hangok, egy csomó minden materiális hang, ami bennem mindig megy, meg a külvilág hangjai. Szóval nem hiszem, hogy beleszámította, hanem hogy nem tudott róla, hogy ilyen lesz. S egyszerűen félelmetes lett azzal, hogy ez a hang valami iszonyatos magabiztossággal és kitartással váratlan pillanatokban megszólalt. Ugyanis a szünetek ugy voltak megcsinálva, hogy állandóan újratermelődött bennem, hogy mi fog megszólalni, s mindig ugyanaz szólalt meg. S ez tartott több, mint 90 percen keresztül. Félelmetes volt. Én még a harmadik vagy negyedik próbán mondtam, hogy tulajdonképpen valami ilyesmit szeretnék a Woyzeckkel, hogy mindenféle történik, akármi, de ő mindig ugyanaz a hang, akkor is ugyanaz a hang. És hogy olyan hatása legyen az emberekre, hogy bármi történik, ez a hang van. Van, mert én utána mentem haza, néztem a dolgokat, és megdöbbentem, mert szólt, szólt egy hang és nagyon sokáig szólt, még most is, csak másképp." A figurával való közösség keresésénél Laca leírásaiból ugy tűnik, egyszerre használja a ráérzés-beleérzés /empatia/ és belevetités /projekció/ módszerét. Interjú /1977. VII.20./: "A Woyzeckben nagyon sokszor benne van, hogy ez az a fajta ember, aki egy egyszerű mondattal összetörhető. Csak pontosnak kell lennie annak a mondatnak. " 87