Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

Hus és vér?! Ha kihasalok az ablakon, mikor esett az eső, és elnézem, hogyan ugrálnak az utcán a fehér harisnyák: a mindenit neki, Woyzeck elfog a szerethetnék! Én is husból-vérből vagyok! Hanem az erény, Woyzeck, az Erény! Hogy élném le akkor az életemet?" Woyzeck: "Igenis, Kapitány ur, az erény az nálam még hibádzik. Tessék csak nézni, nekünk egyszerű népnek nincs erényünk, minket csak ugy elfog a természet, hanem ha ur volnék, volna órám, kalapom, bodros hajam és tudnék szép előkelően beszélni, akkor már én is erényes akarnék lenni. Szép dolog lehet az erény, Kapitány ur. De én csak egy szegény ördög vagyok." Milyen törvényszerűségek szerint vesszőznek Kapitányok, Doktorok, és milyen szabályszerűség szerint fut a malac? Meghajszolják, aki nem tartozik közéjük. Éppen mássága miatt, és éppen, mert létével figyelmezteti a vesszőzőket egy el nem vállalt, maguk előtt is eltitkolt énjükre. Woyzeck már a darab elején őrült a többiek szemében, hallucinál. Őrültsége ugy keletkezik, hogy helyzete elfogadhatatlan, de lehetetlen lázadnia, ezért tudatosan meg sem élheti, el sem vállalhatja belső lázadását. Lázadásának és szabadulásának vágyait kivetiti, a külvilágba helyezi - a szabadkőművesek a föld alatt vannak, a tűz, amit lát az égen, olyan, mint a bűnös Szodoma és Gomora pusztulásának tüze. "És lám, akkor fűst szállt föl a földről, mint a kemencék füstje." /Genezis 19.28./ Mivel ezek a kivetitett vágyak akaratától független 69