Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

formálás nehézségeiről. Megpróbáltam ezekre a belső kérdésekre a próba követése alatt ráérezni, és olyan kérdéseket feltenni, vagy ugy terelni a szabad asszociációs "töprengést", hogy mód nyilhassék a kérdések megfogalmazására, esetleg a megoldás gátjának mélyebb megértésére - pl. ha a megformálási gátat a szinész önismeretének hiánya vagy önelfogadási képtelenség, elfojtás jelentette. Én értelmeztem, vagy ő kimondott valamit, amit eddig nem tudott, esetleg nem mert megf ogalmazni. Éppen azért használtam - mint ez utólag megfogalmazódott bennem - a mélyinterjút, mert nemcsak megfigyelni, hanem önkéntelenül is segiteni akartam a szinészt a figurák optimális megteremtésében, és ezzel a módszerrel empátiás uton tudtam segitséget nyújtani az önismereti folyamathoz és ezen keresztül az alkotáshoz. A mélyinterjúknak csak egy része volt ilyen empátiásán segitő jellegű. Az, hogy az interjú miről szólt, hogyan sikerült, függött a szinész személyiségétől, aktuális lelkiállapotától, a próbafolyamat fázisától, a csoport aktuális állapotától, de leginkább a szinész és a köztem levő viszonytól és ennek alakulásától. A mélyinterjúk egy részének tehát valamiféle önismeretnövelő, önel^ogadást erősitő, másik részének sokféle más szerepe volt. Pl: Szóltak interjúk arról, hogy a szinésznek milyen problémái voltak az aznapi próbán a jelenet beállításával, milyen aggályai vannak a rendezővel szemben, arról. 50