Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

Ii, illetve beállitja a hozzá tartozó mimikát, gesztusokat« tekintetet, szavakat, viselkedést. Ha ez a belső akkord tisz­tábban, igazabban szól lényegünkről - az általa vezérelt mi­mika, gesztusvilág, szó, tekintet hitelesebb lesz. És forditva: a szinész csak akkor találhat rá igazán az alak lelki akkordjára, ha előbb eljut egy megengedési­önelfogadási folyamaton keresztül ahhoz, hogy az alak leglé­nyegesebb személyiségjegyei benne léteznek, az ő lelkének ­testének belső valóságai. Ruszt igy ir erről a fent emiitett könyvben /47.o./: "A szinész önmaga ellen küzd, hogy az ala­kot elfogadja." Ez hasonló ahhoz a folyamathoz, amikor valak önmagával viaskodik, hogy valódi szerepét elfogadja! Tehát a Studio K-nál munkám egyik része az volt, hogy nyomon kövessem azoknál, akiknél ez a probléma egyáltalán je lentkezett, hogy a hiteltelen szinpadi játékból hogyan lesz hiteles szinpadi játék. Több szinésznél ez nem volt problé­ma. De náluk azt az utat követhettem, hogy a hiteles de kül­sődlege s, felület i kommunikációból hogyan lesz tartalommal kitöltöttebb, elmélyültebb játék. A munkám másik, sokkal nehezebb része annak a követé­se volt, hogy a Figura önállósult, megteremtett Alakjába ho­gyan épitődnek be a szinész személyiségi vonásai, a szinész maga. A szinészi alkotást mint komplex egészet sem megfogni sem rögziteni, sem leirni nem tudtam. Ugy érzem, a művészi alkotás lényege és teljessége megfoghatatlan és nem rögzit­hető papiron. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom