Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)
vonatkoztatható . Azt feltételezte«, hogy ha egy színész a szerepformálás munkája közben a hiteltelen, haais játéktól a hiteles játékig jut, akkor ez hasonló vagy azonos azzal a folyamattal, amely a személyiségfejlődésen átmenő emberrel történik, amikor az életben "játéka", magatartása hitelessé válik. Azt feltételezem, hogy a szinpadi alkotás többfázisú, és hogy a színésznek át kell esnie egy olyan fázison, amikor tudatosan vagy nem tudatosan el kell fogadja magában azokat a tulajdonságokat, törekvéseket, reakciómódokat, amelyek esetleg benne meg-nem-engedettek, elfojtottak, de a szinpadi alak igazságáho z hozzá tartoznak, és hogy ez a folyamat valamilyen szinten végigkövethető, mert emikor egy szinpadi alak létének hitelessége, mélysége nő, biztosak lehetünk, hogy e színészben - tudatosan vagy nem tudatosan - megtörtént az önelfogadás érzslmi munkája. Ezt az önelfogadást "megengedésnek" nevezném: a színész megengedi magának, hogy megismerje és lejátssza, amit az élstben önmagáben elfojtana, megtegadna, vagyis áthágja lelki konvencióit. Enélkül a munka nélkül az alak igazsága meg sem teremthető, és csak erről az alapról indulhat meg a művész i alkotás folyamata. Ha a színész szinpadi magatartása nem hiteles, ugyanazt gondolom róla, amit az érstlen ember magatartásáról gondolok: hogy esetleg nemcsak velem, hanem saját magával is el akar hitetni valamit, ami nem igaz, és ez belső harcát tükrözi; nem ismerheti meg magát olyannak, amilyen, s igy az alakba sem épülhet bele az, amit ő nem fogadhat el magából. Nem 19
