Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

1977 áprilisában megkértem Ács János rendezőt - akkor aág főiskolai hallgatót hogy segiteen hozzá egy azinházi személyiséglélektani-alkotáslélektani vizsgálathoz. Az érdekelt, hogy a szinpadon megjelenő, az alkotás során létrehozott figura szeaélyieége hogyan jön létre a szinész személyiségének és a szerző által aegirt alak szeaélyieégének egymásrahatásából. Azt gondoltam, hogy az "Alak" kialakulásának folyamata, dinamikája végigkövethető attól a perctől kezdve, hogy a szinész kézhez kapja szerepét, egészen a bemutatóig és tovább az előadásokon keresztül is. Ács Dános azt fslelte, hogy ez egzakt módon megfoghatatlan, mert olyen soktényezős az a folyamat, amelynek végén én az éppen aznapi előadáe figurájának személyiségét, mint alkotást látom, hogy ha ezt megpróbálom személyiséglélektani megfogelmezásokba zárni, akkor csak meghamisító leegyszerűsítésekhez juthatok, mivel én a sok szálból összefonódó alkotásnak csak egyetlen szálát követem s igy akarom az egészet megragadni. Azt kértem tőle, tegye lehetővé, hogy végigjárjam ezt az utat, azzal a kockázattal, hogy a munka végén rájövök: az alkotás csak személyiséglélsktanilag nem Írható le, ceak követhető. Ács előbb arra gondolt, hogy próbáljam meg egy monodráma megteremtését végigkövetni /pl. Oervas Ivánt Gogol: Egy őrült naplójában

/. Majd falajánlotta, hogy dolgozzak együtt a Studio K Színházi Alkotóközösséggel, amely most kszdi próbálni Georg Büchner: Woyzec

k cimO darabját. A csoport - mint mondta - zárt, e7