„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

II. A RENDEZŐ HIVATÁSÁNAK SZERVES RÉSZE: A KÖZÖNSÉG MEGHATALMAZOTT NAGYKÖVETÉNEK LENNI A SZÍNHÁZBAN." (Tovsztonogov)

dot; igazgatása idejére esik a Nemzeti Színház híres, Hevesi Sándor rendezte Shakespeare-ciklusa, valamint a külföldi és magyar klasszikusok zömének felújítása is. Jelentős sikert hozott az 1912 tavaszán megrendezett vígjátéki ciklus is. Modern külföldi drámaírók műveinek színrevitele mellett nagymértékben támogatta az új magyar drámaíró nemzedék, Móricz Zsigmond, Szomory Dezső, Balázs Béla, Lengyel Menyhért darabjainak bemutatását. Igazgatása idején az új színészgeneráció kiváló képviselőit: Gál Gyulát, Pethes Imrét, Ódry Árpádot, Rózsahegyi Kálmánt, Ligeti Juliskát, Váradi Arankát, Aczél Ilonát indította el pályáján. Ő szerződtette Bajor Gizit és Hevesi Sándort is. Rendezőként Paulay Ede tanítványának vallotta magát, bár nem volt olyan markáns egyéniség, mint mestere. Gondos tevékenysége a modern, realisztikus előadásmód, a pátoszmentes, közvetlen stílus meghonosítását, a színészi játék terén a régi szavaló modor visszaszorítását, a színészi eszközök egyszerűsödését segítette elő. /WELLMANN NÓRA/ Kéméndy Jenő Déva, 1860-Bp., 1925 Festőművész, díszlet- és jelmeztervező. A pesti rajziskola elvégzése után ösztöndíjasként Münchenbe került, ahol 17 éven keresztül működött. 1895-ben szerződtették Spannraft Ágoston mellé a budapesti Operaházhoz, melynek később vezető tervezője és szcenikai felügyelője lett. Korai részletgazdag, történeti hűségre törekvő díszlet- és jelmeztervei a meiningenizmus hatásáról tanúskodnak, későbbi munkássága egyre inkább a színpadi látvány festőiségét szolgálta. A modern színpadkép kialakítása érdekében kifejtett elméleti-gyakorlati tevékenysége úttörő jelentőségű. Reformtervezetét „A huszadik század színpada" c. tanulmányában fejtette ki. Gyakorlati munkásságában az egész színpadszerkezet átalakítására, az ún. Asphaleia-színpad - a hagyományos díszletszínpadot felváltó, szabadon alakítható színpadtér - lehetőségeinek teljes kihasználására törekedett. Színpadi .müvei, elsősorban két fantasztikus balettje, a „She" és a „Mályvácska királykisasszony" szintén reformtörekvéseit szolgálták. A színpadtechnika ezermestere volt, páratlan ötletességű színpadi trükkjei közül a Rajna kincse sellőit mozgató szerkezet világszabadalom lett. Számos színpadelméleti és színpadművészeti kérdéssel foglalkozó tanulmánya jelent meg. /WELLMANN NÓRA/